Évközi 15 hét péntek
Iz 38, 1-6. 21-22. 39, 7-8; Mt 12, 1-8
„Akkor bement hozzá Izajás próféta, és azt mondta neki: Rendelkezz házadról, mert meghalsz”
Hiszkíja, Júdea királya kedves volt Isten előtt. Dávid igazi unokája, aki Isten tisztelete mellett foglalt állást. Ezért az úr kedvelte őt. Amikor Szanherib, Asszíria királya Júdea környékén egymás után foglalta el a kisebb királyságokat, nagy kevélyen levelet írt Hiszkijának is. Ebben hencegve emlegette, hogy az ő hatalmának egyetlen király sem tudott ellenállni, Hiszkija se bízzék Istenében, mert a többi nemzet istene sem tudott semmit sem tenni ellene. Akkor Hiszkija felment a templomba, buzgón imádkozott, és Isten Izajás prófétát küldte hozzá biztató üzenettel, aminek a végén így szól az Úr: Asszíria királya „nem jön be ebbe a városba, és nem lő oda nyilat. Megoltalmazom ezt a várost, hogy megszabadítsam, önmagamért és szolgámért, Dávidért” (Iz 37, 33. 35) Hiszkija a korábbi isteni üzenet után megrémül, amikor betegségében elmegy hozzá a próféta és elmondja Isten üzenetét: „Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben. Erre Hiszkija a fal felé fordította arcát, és imádkozott az Úrhoz. Ezt mondta: ó, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, hogy hűséggel, és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami jó a te szemedben! És sírt Hiszkija hangos sírással” (Iz 38, 1-3) Isten megkönyörült őszintén, könyörgő gyermekén. Visszaküldte tehát hozzá Izajást: „Menj, és mondd meg Hiszkijánk, így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel. Asszíria királyának kezétől megmentelek téged, és ezt a várost, és megoltalmazom ezt a várost. Ez lesz számodra a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amit mondott: Íme, visszahúzom az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt Ácház napóráján, és visszatérítem a napot tíz fokkal. Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt az árnyék” (5-8) Izajás rendelkezése szerint préselt fügét tettek a beteg estrészre, és a király meggyógyult. Sok ember megrémül, amikor rájön, vagy az orvos figyelmezteti, hogy komoly betegsége van, amibe bele szoktak halni az emberek. Hiszkija is így járt. Hitt Istenen, igyekezett is teljesíteni minden parancsát. Isten megóvta Szanherib ostromától. Tudnia kellett, hogy az Úr előtt kedves az igaz cselekedetei miatt. Mégis félt meghalni. Az talán mentesíti ítéletünktől, hogy halála után nem a mennyország ajtaja nyílt volna ki számára, hanem csak a pokol tornáca, és csak a Megváltó halála után mehetett volna be az üdvösség honába. Minket mi köt a földi élethez, bajaihoz, néha nyomorához, miért félünk attól, hogy meg kell halnunk? Isten a nagy pillanatban így szól az orvos,a hozzátartozó vagy a saját józan eszünk által: eleget szenvedtél a földi életben, gyere haza. Nem lesz sem tenni, se szenvedni valód, csak az örök örömök várnak rád. Annyi, amennyi jót tettél szerető szívvel Istenért és emberekért.
Iz 38, 1-6. 21-22. 39, 7-8; Mt 12, 1-8
„Akkor bement hozzá Izajás próféta, és azt mondta neki: Rendelkezz házadról, mert meghalsz”
Hiszkíja, Júdea királya kedves volt Isten előtt. Dávid igazi unokája, aki Isten tisztelete mellett foglalt állást. Ezért az úr kedvelte őt. Amikor Szanherib, Asszíria királya Júdea környékén egymás után foglalta el a kisebb királyságokat, nagy kevélyen levelet írt Hiszkijának is. Ebben hencegve emlegette, hogy az ő hatalmának egyetlen király sem tudott ellenállni, Hiszkija se bízzék Istenében, mert a többi nemzet istene sem tudott semmit sem tenni ellene. Akkor Hiszkija felment a templomba, buzgón imádkozott, és Isten Izajás prófétát küldte hozzá biztató üzenettel, aminek a végén így szól az Úr: Asszíria királya „nem jön be ebbe a városba, és nem lő oda nyilat. Megoltalmazom ezt a várost, hogy megszabadítsam, önmagamért és szolgámért, Dávidért” (Iz 37, 33. 35) Hiszkija a korábbi isteni üzenet után megrémül, amikor betegségében elmegy hozzá a próféta és elmondja Isten üzenetét: „Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben. Erre Hiszkija a fal felé fordította arcát, és imádkozott az Úrhoz. Ezt mondta: ó, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, hogy hűséggel, és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami jó a te szemedben! És sírt Hiszkija hangos sírással” (Iz 38, 1-3) Isten megkönyörült őszintén, könyörgő gyermekén. Visszaküldte tehát hozzá Izajást: „Menj, és mondd meg Hiszkijánk, így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel. Asszíria királyának kezétől megmentelek téged, és ezt a várost, és megoltalmazom ezt a várost. Ez lesz számodra a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amit mondott: Íme, visszahúzom az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt Ácház napóráján, és visszatérítem a napot tíz fokkal. Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt az árnyék” (5-8) Izajás rendelkezése szerint préselt fügét tettek a beteg estrészre, és a király meggyógyult. Sok ember megrémül, amikor rájön, vagy az orvos figyelmezteti, hogy komoly betegsége van, amibe bele szoktak halni az emberek. Hiszkija is így járt. Hitt Istenen, igyekezett is teljesíteni minden parancsát. Isten megóvta Szanherib ostromától. Tudnia kellett, hogy az Úr előtt kedves az igaz cselekedetei miatt. Mégis félt meghalni. Az talán mentesíti ítéletünktől, hogy halála után nem a mennyország ajtaja nyílt volna ki számára, hanem csak a pokol tornáca, és csak a Megváltó halála után mehetett volna be az üdvösség honába. Minket mi köt a földi élethez, bajaihoz, néha nyomorához, miért félünk attól, hogy meg kell halnunk? Isten a nagy pillanatban így szól az orvos,a hozzátartozó vagy a saját józan eszünk által: eleget szenvedtél a földi életben, gyere haza. Nem lesz sem tenni, se szenvedni valód, csak az örök örömök várnak rád. Annyi, amennyi jót tettél szerető szívvel Istenért és emberekért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése