Évközi 15. vasárnap
Iz 55,10-11; Róm 8,18-23; Mt 13,1-23
„Az eső és a hó”
Isten már az Ószövetség idején is hatékonyan alkalmazott természeti jelenségeket a nehezebben érthető túlvilági titkok teljesebb megértetésére. Isten ugyan a földi dolgok teremtése végén jelezte, hogy az élő lények két nagy csoportja a növények és az állatok teremtése után a látható világnak lesz még egy olyan rétege, amelyik nem csak a földi életre lesz alkalmas, hanem lesz egy magasabb vonatkozása is. Így örökítette meg ezt az isteni szándékot a Biblia: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) Ez lényege szerint azt jelenti, hogy Isten szellemi létéből is kap kis ízelítőt, az érteni és akarni tudó lelket. Azt is meghatározta az Úr, hogy a testnek kifejlődése és tökéletesedése idejére földi életet ad nekünk, amelyet a lélek irányít. A végtelenül igaz és jó Isten az igaz megismerésében és a jó cselekvésben, ebben a két vonatkozásban azért gazdagítja az embert, mert ez az az erkölcsi cselekvés, amely a túlvilági életünk örök boldogságát meghatározza. Isten irányítja bennünk ezt a magasabb rendű erkölcsi életet. Azokat a szellemi, lelki ajándékokat, amelyeket Isten a lelki életünk értésre és gyakorlására ad kegyelmeknek hívjuk. Egyikkel a megszentelő kegyelemmel az isteni életébe emeli a földi lényt, az embert. A többivel egyre jobban segíti tökéletesebben tenni a jót, ismerni az igazat. Ezek a tettre adott kegyelmek. Hogy ezek működését könnyebben érthessük, Izajás próféta erre kézzel fogható segítséget ad. A csapadék létszükséglet a növények számára. Isten küldi nekünk. A hó télen védi a nagy fagyoktól a talajt és a benne meghúzódó életeket. Lassan olvadva bele tud ivódni a talaj mélyebb rétegeibe tartaléknak. Az eső pedig tavasztól őszig adja az értékes utánpótlást. Jaj, annak a vidéknek, amely semmit, vagy nagyon kevés csapadékot kap. Kegyelem nélkül nincs lelki élet, sem üdvösség. Szent Pál a római híveknek, rajtuk keresztül nekünk is üzeni, hogy a szenvedéstől mindenki fél. Az ősbűn óta a szenvedés minden embernek kegyelem: aki szenvedni tud, már itt a földön le tudja törleszteni a bűneiért járó büntetéseket. Érdemeket tud gyűjteni, ha másokért vállal szenvedéseket. A világ megváltásának nélkülözhetetlen eszköze Jézus szenvedése, és mindaz, amit nekünk meghagyott. „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára”(Kol 1,24) Szent Pió atya egyik reggel a Szent áldozat bemutatása előtt sokan kérték, imádkozzék értük. Egy fiatal nő is ezt tette: „Atya! Imádkozzék, hogy megszabaduljak szenvedéseimtől!” Ő erre megállt, odafordult feléje és ezt mondta neki: „Szívesen megteszem, de szívesebben imádkoznék azért, hogy legyen ereje elviselni őket!”Az evangéliumban Jézus a tanítást, az Isten igazságának hirdetését mondja nagy kegyelemnek.
Iz 55,10-11; Róm 8,18-23; Mt 13,1-23
„Az eső és a hó”
Isten már az Ószövetség idején is hatékonyan alkalmazott természeti jelenségeket a nehezebben érthető túlvilági titkok teljesebb megértetésére. Isten ugyan a földi dolgok teremtése végén jelezte, hogy az élő lények két nagy csoportja a növények és az állatok teremtése után a látható világnak lesz még egy olyan rétege, amelyik nem csak a földi életre lesz alkalmas, hanem lesz egy magasabb vonatkozása is. Így örökítette meg ezt az isteni szándékot a Biblia: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) Ez lényege szerint azt jelenti, hogy Isten szellemi létéből is kap kis ízelítőt, az érteni és akarni tudó lelket. Azt is meghatározta az Úr, hogy a testnek kifejlődése és tökéletesedése idejére földi életet ad nekünk, amelyet a lélek irányít. A végtelenül igaz és jó Isten az igaz megismerésében és a jó cselekvésben, ebben a két vonatkozásban azért gazdagítja az embert, mert ez az az erkölcsi cselekvés, amely a túlvilági életünk örök boldogságát meghatározza. Isten irányítja bennünk ezt a magasabb rendű erkölcsi életet. Azokat a szellemi, lelki ajándékokat, amelyeket Isten a lelki életünk értésre és gyakorlására ad kegyelmeknek hívjuk. Egyikkel a megszentelő kegyelemmel az isteni életébe emeli a földi lényt, az embert. A többivel egyre jobban segíti tökéletesebben tenni a jót, ismerni az igazat. Ezek a tettre adott kegyelmek. Hogy ezek működését könnyebben érthessük, Izajás próféta erre kézzel fogható segítséget ad. A csapadék létszükséglet a növények számára. Isten küldi nekünk. A hó télen védi a nagy fagyoktól a talajt és a benne meghúzódó életeket. Lassan olvadva bele tud ivódni a talaj mélyebb rétegeibe tartaléknak. Az eső pedig tavasztól őszig adja az értékes utánpótlást. Jaj, annak a vidéknek, amely semmit, vagy nagyon kevés csapadékot kap. Kegyelem nélkül nincs lelki élet, sem üdvösség. Szent Pál a római híveknek, rajtuk keresztül nekünk is üzeni, hogy a szenvedéstől mindenki fél. Az ősbűn óta a szenvedés minden embernek kegyelem: aki szenvedni tud, már itt a földön le tudja törleszteni a bűneiért járó büntetéseket. Érdemeket tud gyűjteni, ha másokért vállal szenvedéseket. A világ megváltásának nélkülözhetetlen eszköze Jézus szenvedése, és mindaz, amit nekünk meghagyott. „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára”(Kol 1,24) Szent Pió atya egyik reggel a Szent áldozat bemutatása előtt sokan kérték, imádkozzék értük. Egy fiatal nő is ezt tette: „Atya! Imádkozzék, hogy megszabaduljak szenvedéseimtől!” Ő erre megállt, odafordult feléje és ezt mondta neki: „Szívesen megteszem, de szívesebben imádkoznék azért, hogy legyen ereje elviselni őket!”Az evangéliumban Jézus a tanítást, az Isten igazságának hirdetését mondja nagy kegyelemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése