Engedelmesség
második rész
Az engedelmesség a nagy próbatétel az emberiség életében. Az angyalok életében is ez volt az óriási próba. A magasabb, egyszerre érett intelligenciájuk miatt nem volt szükség várni újabb döntésre: ezt egyszer s mindenkorra érvényesen megértették, szabadon eldöntötték, hogy egy részük engedelmesen elfogadja a Második Isteni Személy megtestesülését, emberi alakban is kötelező imádását, a másik részük viszont rövid, de heves szellemi vita után ezt véglegesen megtagadta. Az ő engedetlenségük tragédiája örökös kizárás a mennyországból. Ádám és Éva bűne nem ilyen gyorsan történt meg, nem is lett hasonlóan végzetesen tragikus, de következményei miatt igazán tragédia az egész emberiségnek. Ősszüleink bűne lázadás volt Isten ellen. Mivel nemcsak emberek voltak, hanem az egész emberiség ősforrása, ezért bennük összes utódjuk is vétkezett. (Róm 5,19) sőt, a nekik ajándékozott természet is velük együtt bukott és sérült: „hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára” (8,20-21) Miért volt ennyire súlyos bűn Ádám vétke? Isten rengeteg jóval ajándékozta meg ősszüleinket. Tudták kitől és mit kaptak. Ezt a hatalmas ajándékcsomagot (szenvedéstől, betegségtől, haláltól mentes földi élet, folytatás mindörökre a másvilágon; istengyermekségünk és annak jogos átörökítése az utódokra a földet lakhelyül és terméseit felhasználásra) megkapták maguknak és utódaiknak.Feltűnik a kísértő, akitől semmit nem kaptak, de elhiszik neki, hogy Isten becsapta őket, hogy nemcsak gyermekei lehetnének Istennek, hanem maguk is istenné válhatnának a tiltott fa gyümölcsébe rejtett titok élvezetétől. Isten nem árulta el az embereknek terveit, szerető jóságát apránként akarta felfedni. Ezt újabb meglepetésnek, megújuló örömforrásnak szánta. Az isteni ajándék elfogadása után nem lett volna szabad megtagadni az engedelmességet a Teremtőtől és Gondviselőtől, ha nem is értették egészen a szándékait. Az engedelmesség ezért nagy erény, mert a parancsolónak elhiszem, hogy javamat akarja akkor is, amikor még ezt nem látom bizonyítva. Éva, ha ismeretlenül hisz a sátánnak, mert szava nagy változással kecsegteti, Ádámnak végig kellett volna gondolnia, hogy felesége ajánlata nyilvánvalóan kegyetlenül megbántja legnagyobb jó tevőjüket, az Istent, akinek köszönhetnek mindent, amijük van. Saját magukat és egymást is. Ezzel ellenkezőt tenni okos dolog? Azért, mert a kísértő gúnyosan lekicsinyli Isten szavát? A zseniális eszű Ádám úgy viselkedik, mint a kisebb gyerek, amikor nagynak akar látszani. „A kígyó erre azt mondta: Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat! Mivel az asszony látta, hogy a faevésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcsből, evett, adott a férjének is, és az is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Észrevették, hogy mezítelenek” (Tér 3,4-7) Ha hinni tudtak volna ebben a pillanatban is annak, akinek addig boldogan hittek, nem lett volna semmi baj. Boldogok maradtak volna, és velük együtt mi is. Amikor Isten elérkezőnek látja tervei szerint a megváltás idejét, kiválaszt a sok-sok bálványimádó közül egy férfit, akitől hitet kér,hogy fia születik majd, rengeteg utóda lesz, és közülük származik a Megváltó. Erre nincs kézzelfogható biztosíték. Vagy elhiszi, vagy nem. A hitét pedig engedelmességgel kell igazolnia hosszú ideig tartó próbatételekkel: „Menj ki földedről, a rokonságod közül arra a földre, amelyet majd mutatok neked” (Tér 12,1) Járj jelenlétemben és légy tökéletes!” (17,1) „Vedd fiadat, és ajánld fel egészen elégő áldozatul!” (22,2) Ábrahám vakon engedelmeskedik Istennek, ezért lesz minden hívő atyja. Ezért lesz a Megváltó ősapja. Ezért nyer majd áldást benne a föld minden nemzedéke” (12,3)
második rész
Az engedelmesség a nagy próbatétel az emberiség életében. Az angyalok életében is ez volt az óriási próba. A magasabb, egyszerre érett intelligenciájuk miatt nem volt szükség várni újabb döntésre: ezt egyszer s mindenkorra érvényesen megértették, szabadon eldöntötték, hogy egy részük engedelmesen elfogadja a Második Isteni Személy megtestesülését, emberi alakban is kötelező imádását, a másik részük viszont rövid, de heves szellemi vita után ezt véglegesen megtagadta. Az ő engedetlenségük tragédiája örökös kizárás a mennyországból. Ádám és Éva bűne nem ilyen gyorsan történt meg, nem is lett hasonlóan végzetesen tragikus, de következményei miatt igazán tragédia az egész emberiségnek. Ősszüleink bűne lázadás volt Isten ellen. Mivel nemcsak emberek voltak, hanem az egész emberiség ősforrása, ezért bennük összes utódjuk is vétkezett. (Róm 5,19) sőt, a nekik ajándékozott természet is velük együtt bukott és sérült: „hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára” (8,20-21) Miért volt ennyire súlyos bűn Ádám vétke? Isten rengeteg jóval ajándékozta meg ősszüleinket. Tudták kitől és mit kaptak. Ezt a hatalmas ajándékcsomagot (szenvedéstől, betegségtől, haláltól mentes földi élet, folytatás mindörökre a másvilágon; istengyermekségünk és annak jogos átörökítése az utódokra a földet lakhelyül és terméseit felhasználásra) megkapták maguknak és utódaiknak.Feltűnik a kísértő, akitől semmit nem kaptak, de elhiszik neki, hogy Isten becsapta őket, hogy nemcsak gyermekei lehetnének Istennek, hanem maguk is istenné válhatnának a tiltott fa gyümölcsébe rejtett titok élvezetétől. Isten nem árulta el az embereknek terveit, szerető jóságát apránként akarta felfedni. Ezt újabb meglepetésnek, megújuló örömforrásnak szánta. Az isteni ajándék elfogadása után nem lett volna szabad megtagadni az engedelmességet a Teremtőtől és Gondviselőtől, ha nem is értették egészen a szándékait. Az engedelmesség ezért nagy erény, mert a parancsolónak elhiszem, hogy javamat akarja akkor is, amikor még ezt nem látom bizonyítva. Éva, ha ismeretlenül hisz a sátánnak, mert szava nagy változással kecsegteti, Ádámnak végig kellett volna gondolnia, hogy felesége ajánlata nyilvánvalóan kegyetlenül megbántja legnagyobb jó tevőjüket, az Istent, akinek köszönhetnek mindent, amijük van. Saját magukat és egymást is. Ezzel ellenkezőt tenni okos dolog? Azért, mert a kísértő gúnyosan lekicsinyli Isten szavát? A zseniális eszű Ádám úgy viselkedik, mint a kisebb gyerek, amikor nagynak akar látszani. „A kígyó erre azt mondta: Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat! Mivel az asszony látta, hogy a faevésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcsből, evett, adott a férjének is, és az is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Észrevették, hogy mezítelenek” (Tér 3,4-7) Ha hinni tudtak volna ebben a pillanatban is annak, akinek addig boldogan hittek, nem lett volna semmi baj. Boldogok maradtak volna, és velük együtt mi is. Amikor Isten elérkezőnek látja tervei szerint a megváltás idejét, kiválaszt a sok-sok bálványimádó közül egy férfit, akitől hitet kér,hogy fia születik majd, rengeteg utóda lesz, és közülük származik a Megváltó. Erre nincs kézzelfogható biztosíték. Vagy elhiszi, vagy nem. A hitét pedig engedelmességgel kell igazolnia hosszú ideig tartó próbatételekkel: „Menj ki földedről, a rokonságod közül arra a földre, amelyet majd mutatok neked” (Tér 12,1) Járj jelenlétemben és légy tökéletes!” (17,1) „Vedd fiadat, és ajánld fel egészen elégő áldozatul!” (22,2) Ábrahám vakon engedelmeskedik Istennek, ezért lesz minden hívő atyja. Ezért lesz a Megváltó ősapja. Ezért nyer majd áldást benne a föld minden nemzedéke” (12,3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése