Évközi 17 hét hétfő
Jer 13, 1-11; Mt 13, 31-35
„Menj, vásárolj magadnak egy len övet, és tedd a derekadra, de vízbe ne rakd!”
Az öv a régi népeknél a hosszú, térdig érő vagy még hosszabb ruhákat az emberek derekán fogta össze. Gyakorlati célt szolgált, de hamarosan rájöttek az emberek, hogy a keskeny és olcsó anyagból készült ruhadarabot ki lehet hímezni, és ezzel a teljes öltözéket szebbé, lehet alakítani. Urunk Jézus ismerte és elismerte ezt a tényt. Amikor a Genezáreti tó partján tanítványok szűk körében helyettesének éppen kinevezett Péter apostol előtt életének végső kimeneteléről beszélt, ezt mondta: „Bizony, bizony mondom neked, amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezedet: más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod”(Jn 21,18) Ezzel Jézus jelezte, hogy az ifjúkorban hordott öv díszül szolgál a kiválasztottjának, öregen meg kemény rabszíjjá változik, amivel jelzik, hogy immár fogoly. Csörgő láncot kötnek hozzá, és a vesztőhelyre viszik. Ott a kereszt vár rá, amelytől olyan iszonyúan félt, hogy az árulás éjszakáján háromszor megtagadta Mesterét. Hatszáz ével korábban Isten Jeremiással vetetett egy len övet. Aztán megparancsolta neki, hogy kösse a derekára. Vízbe nem tehette, tehát nem moshatta ki. Folyamatosan viselte ezt az övet. Aztán az Úr azt parancsolt neki: „Vedd az övet, melyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott a sziklahasadékban! Erre elmentem és elrejtettem az Eufrátesznél, amint az Úr megparancsolta nekem”. (4-5) Az öv tehát vizet nem ért. A sziklahasadékban sem szokott víz állni. Gondoljunk azokra az irattekercsekre, amelyeket Kirbet Qumránban leltek fel pásztorok egy évszázada. Közel két évezrede rejtették a hegyoldal barlangjaiba Keresztelő Szent János remetetársai. Cserépkorsókba, homokba ágyazva vészelték át a hosszú időt romlatlanul. Jeremiás is biztonságban érezhette övét. Hazament Jeruzsálembe. „Történt, pedig sok nap múltán, hogy az Úr ezt mondta nekem: Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, melyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd el ott! Erre elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elvettem az övet arról a helyről, ahova elrejtettem; de íme, az öv tönkrement, és semmire sem volt használható. Akkor hangzott az Úr igéje hozzám: Így szól az Úr: „Így fogom tönkretenni Júda büszkeségét és Jeruzsálem nagy büszkeségét. Ez a gonosz nép, amely vonakodik meghallgatni igéimet, szíve megátalkodottsága szerint jár, és más istenek után megy, hogy azoknak szolgáljon, és előttük boruljon le, olyan lesz, mint ez az öv, mely semmire sem használható. Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael és Júda egész házát, mondja az Úr, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem, de nem hallgattak rám” (6-11) Szép magyar díszöv lehettünk Isten derekán, erre utal az első ezer évünk. Próbálkozunk újra azzá lenni?
Jer 13, 1-11; Mt 13, 31-35
„Menj, vásárolj magadnak egy len övet, és tedd a derekadra, de vízbe ne rakd!”
Az öv a régi népeknél a hosszú, térdig érő vagy még hosszabb ruhákat az emberek derekán fogta össze. Gyakorlati célt szolgált, de hamarosan rájöttek az emberek, hogy a keskeny és olcsó anyagból készült ruhadarabot ki lehet hímezni, és ezzel a teljes öltözéket szebbé, lehet alakítani. Urunk Jézus ismerte és elismerte ezt a tényt. Amikor a Genezáreti tó partján tanítványok szűk körében helyettesének éppen kinevezett Péter apostol előtt életének végső kimeneteléről beszélt, ezt mondta: „Bizony, bizony mondom neked, amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezedet: más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod”(Jn 21,18) Ezzel Jézus jelezte, hogy az ifjúkorban hordott öv díszül szolgál a kiválasztottjának, öregen meg kemény rabszíjjá változik, amivel jelzik, hogy immár fogoly. Csörgő láncot kötnek hozzá, és a vesztőhelyre viszik. Ott a kereszt vár rá, amelytől olyan iszonyúan félt, hogy az árulás éjszakáján háromszor megtagadta Mesterét. Hatszáz ével korábban Isten Jeremiással vetetett egy len övet. Aztán megparancsolta neki, hogy kösse a derekára. Vízbe nem tehette, tehát nem moshatta ki. Folyamatosan viselte ezt az övet. Aztán az Úr azt parancsolt neki: „Vedd az övet, melyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott a sziklahasadékban! Erre elmentem és elrejtettem az Eufrátesznél, amint az Úr megparancsolta nekem”. (4-5) Az öv tehát vizet nem ért. A sziklahasadékban sem szokott víz állni. Gondoljunk azokra az irattekercsekre, amelyeket Kirbet Qumránban leltek fel pásztorok egy évszázada. Közel két évezrede rejtették a hegyoldal barlangjaiba Keresztelő Szent János remetetársai. Cserépkorsókba, homokba ágyazva vészelték át a hosszú időt romlatlanul. Jeremiás is biztonságban érezhette övét. Hazament Jeruzsálembe. „Történt, pedig sok nap múltán, hogy az Úr ezt mondta nekem: Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, melyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd el ott! Erre elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elvettem az övet arról a helyről, ahova elrejtettem; de íme, az öv tönkrement, és semmire sem volt használható. Akkor hangzott az Úr igéje hozzám: Így szól az Úr: „Így fogom tönkretenni Júda büszkeségét és Jeruzsálem nagy büszkeségét. Ez a gonosz nép, amely vonakodik meghallgatni igéimet, szíve megátalkodottsága szerint jár, és más istenek után megy, hogy azoknak szolgáljon, és előttük boruljon le, olyan lesz, mint ez az öv, mely semmire sem használható. Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael és Júda egész házát, mondja az Úr, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem, de nem hallgattak rám” (6-11) Szép magyar díszöv lehettünk Isten derekán, erre utal az első ezer évünk. Próbálkozunk újra azzá lenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése