Pantaleon
kisázsiai orvos, vértanú († 305), a Tizennégy Segítőszent egyike.
Olajfához kötözve fejezték le. A legenda szerint fejéből nem vér, hanem tej
folyt. Az olajfa gyümölcseivel beborította holttestét.
Keleten is, Nyugaton is korán tisztelik. Justinianus
bizánci császár Konstantinápolyban hatalmas templomot épít e megalomartyr
tiszteletére. Rómában már a S. Maria Antiqua archaikus freskóin
feltűnik, Köln városában pedig a X. században bencés apátság választotta
védőszentjéül.*
Pantaleon tiszteletével hazánkban is már az
Árpád-korban találkozunk. Ünnepét legtöbb misekönyvünk számontartja. Balogh
Albin véleménye szerint*
országunkon át a Szentföldre iparkodó német, rajnavidéki zarándokok ismertették
meg népünkkel. Nyomatékosan számba kell azonban vennünk a keleti egyház hatását
is. Egy 1329-ből származó oklevél úgy tudja, hogy a Szent Pantaleon-kolostorban
valamikor moniales graecales, vagyis görög apácák éltek. A XIII.
században már apátságként emlegetik (1238) a Duna szigetén (in insula Danubii),
amely a mai Dunapentele közelében állhatott. Emlékeztetünk még a közeli Sárpentele
falura is. Sajnos, egyiknek sem Pantaleon az újabb barokk patrociniuma. Pentele
egyébként a Pantaleon magyar származéka. Alakváltozata a Petelei
családnévben él.
Pantaleon táblaképével találkozunk Bártfa (1500), Kisszeben
(Sabinov, 1520), és Ludrófalva (Ludrová, 1510) szárnyasoltárain a Tizennégy
Segítőszent társaságában.*
Biztos, hogy ez a kultusz nem egyenes folytatása Pantaleon Árpád-kori
tiszteletének, Itt már újabb jámborsági áramlattal van dolgunk: Pantaleon
közbenjárását fejfájás, szoptatási fájdalmak és jószágvész esetén tartották
foganatosnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése