SZENT ETHELWOLD
püspök
*Winchester, 908 körül. +Beddington, 984. augusztus 1.
Születésének pontos dátuma nem ismeretes. Valószínűleg
valamivel fiatalabb volt, mint barátja és püspöktestvére, Szent Dunstan (lásd:
280. o.). Szülei a vezető réteghez tartoztak és így már fiatalon Ethelstan
király udvarába került. Feltehetően itt találkozott először Dunstannal és vele
együtt ismerte meg winchesteri Szent Elfheah püspök jóvoltából Szent Benedek
reguláját. 936 körül Ethelwold megkapta a tonzúrát Elfheah püspöktől, aki
ugyanazon a napon, mint Dunstant, pappá is szentelte. Amikor Szent Edmund
király egy súlyos életveszélyből való csodálatos megmenekülése után Dunstant
Glastonbury apátjává nevezték ki, Ethelwold csatlakozott hozzá, és együttesen
kísérelték meg, hogy Anglia leghíresebb kolostorát a reform igazi központjává
tegyék.
Az angol királyok közül, illetve az angol nemességből
addig még senkit sem nyertek meg a szerzetesi reform alapelveinek, éppen ezért
Glastonbury apátja számára lehetetlennek tűnt, hogy ,,szerzeteseit'' Benedek
regulájának követésére kényszerítse. A 10. század elején az angliai
szerzetesség mélypontra süllyedt. Valószínűnek látszik, hogy nem akadt egyetlen
szerzetesi közösség sem, amely a szabályt teljes egészében követte volna. Csak
itt-ott néhány magányos személyiség fáradozott azon, hogy valóban a bencés
életet élje. Az úgynevezett kolostorok bevételeit a legtöbb esetben
szétosztották a kolostori közösségek tagjai között, akiknek teljes
szabadságában állt, hogy ezeket a javakat és idejüket belátásuk szerint
használják fel. Az ilyen kolostorokba való belépéshez csak a születés vagy a
származás számított; a szerzetesi állapot ezért valójában alig volt több
öröklött kasztnál, amelynek tagjai helyzetüket befolyásos barátaiknak vagy
születésüknek köszönhették. Dunstant is ilyen módon vették fel ifjú korában
Glastonburybe, és csak néhány évvel később határozta el komolyan, hogy lemond a
házasság gondolatáról, és magára veszi az igazi szerzetesi élet terhét. Az
ilyen kolostorokban az apát csak kevéssé birtokolta azt a tekintélyt, amelyet
Benedek szánt neki.
Glastonburyben Ethelwold a szigorú fegyelmet követelők
feje lett, Dunstan apát azonban azokat, akik nem akarták annak alávetni
magukat, semmiképpen sem tudta más magatartásra kényszeríteni. 950 körül e
helyzet láttán Ethelwold egyre türelmetlenebb lett, míg végül elhatározta, hogy
elhagyja Glastonbury gazdag, tespedő kolostorát, és a kontinens egyik igazi
bencés kolostorába megy; vélhetően Fleurybe készült.
A korai angol szerzetesség sokat köszönhet Eadred
király anyjának, a jámbor Eadgifunak. Rábeszélte fiát, vegye rá Ethelwoldot,
hogy maradjon Angliában, s ajándékozza neki az elhagyott és omladozó abingdoni
kolostor földbirtokát (néhány mérföld távolságra van a mai Oxfordtól). Így lett
Ethelwold Abingdon apátja. Hat társa kísérte el Glastonburyből: hasonlóképpen
olyan kolostorban akartak élni, amely a bencés regulát követi. Nagyon hamar
csatlakoztak hozzájuk más szerzetesek is.
Erről az igazán nagyon szűkös alapról indult el
Angliában a kolostorreform, majd egész Dél- és Közép-Angliában elterjedt.
(Anglia északi részét csak a ciszterciek nyerték meg a valódi szerzetesség
számára.) Ethelwold hat kísérője közül öten később maguk is apátok lettek.
955-ben meghalt Eadred király, és két unokaöccsét
hagyta hátra. Az idősebbik, Eadwig követte a trónon, a fiatalabbikat, Szent
Edgart pedig Ethelwold gondjaira bízták, hogy nevelje őt vallásos szellemben.
Eadwig rövid uralkodása alatt Dunstant száműzetésbe küldte, s megsértette sok
befolyásos és hatalmas alattvalóját. Amikor 959-ben meghalt, öccse, Edgar lett
a király; ő azután Dunstant Canterbury érsekévé tette. 961- ben Dunstan
kérésére Szent Oszvaldot, egy másik szerzetest Midland legfontosabb püspöki
székébe, Worcesterbe iktatta be püspökként, 963- ban pedig Ethelwoldot a
wessexi nagy püspöki székhely, Winchester püspökévé tette. Oszvald több évig
vezette szigorú kolostorát. Dunstan száműzetése idején teljes egészében
megismerte Gentben a megreformált szerzetesi életet. Így most már három
szerzetes állt Anglia egyházának csúcsán, olyan király támogatásával, akit kora
ifjúságától kezdve nagy tisztelet töltött el Szent Benedek iránt. Oszvald
székesegyházi birtokából megalapította a Westbury-on-Trym kis kolostorát.
Ethelwold kezdettől fogva arra törekedett, hogy Winchestert szerzetes-
székesegyházzá tegye.
Ethelwold haladéktalanul kihasználta új hatalmát és
Winchesterből kiutasította azokat a papokat, akik nem mutattak készséget arra,
hogy lemondjanak nőkkel való együttélésükről, és felöltsék a papi ruházatot.
Winchesterben a katedrálison kívül megreformálta azt a kolostort is, amelyet az
idősebb Edward alapított vikingek elleni sikereinek tetőpontján, és rávette
Nunnaminster apácakolostorát is, hogy kövesse a regulát. Dorset grófságban
megalapította Milton apátságát. Legnagyobb alapítása 970-ben valósult meg:
kijárta a királynál, hogy engedje át neki Ely szigetét és a Kelet-Anglia
királyi törzséből való Szent Ethelthyth ereklyetartóját. Így jött létre a
Kelet-Anglia népe által kedvelt szentély; ünnepélyes megnyitása után Ethelwold
is, a király is nagyvonalúan támogatta; első apátja az abingdoni Szent
Brithnoth szerzetes lett. A nagy szerzetes püspök legszigorúbb alapítása
Thorney apátsága, a Cambridgeshire-ben levő Thorns-sziget kolostora volt.
Korának egyetlen szerzetese sem fejtett ki olyan
széles körű tevékenységet, mint Ethelwold. Anglia legnagyobb és leghíresebb
kolostorai, amelyeket azután VIII. Henrik (1509--1547) megszüntetett,
megszakítás nélkül visszavezethették történetüket Ethelwold alapításáig.
Abingdont és Winchestert a reformkolostorok apát- utánpótlásának iskolájává
fejlesztette. Eközben az Anglia egyházának csúcsán álló három nagy szerzetes
között sem versengés, sem irigység nem fordult elő. Mivel a három nagy
szerzetes püspök jelentős befolyást gyakorolt a királyra, aki az ő
szerzeteseikből nevezte ki az új püspököket, mihelyt megürült valamely püspöki
szék; a 10. században Anglia egyházát a reformmozgalom szerzetesei
irányították.
Ethelwold jól képzett és szent püspököket adott Anglia
egyházának. Ha nem számítjuk a kiváló, de mégiscsak nagyon rendkívüli Szent
Béda Venerabilist (lásd: A szentek élete, 212. o.), az angliai egyház
műveltségi színvonal tekintetében sohasem érte el a galliait. Sokáig nem volt
egyetlen fontosabb kolostor sem, amelyben az oktatás hagyományait átvehették és
tovább fejleszthették volna; Edgar trónra lépésekor ezért volt minden olyan
állapotba süllyedten, amely csak kevéssel haladta meg az analfabetizmust. Hogy
ezt az állapotot sikerült megváltoztatni, az jórészt Ethelwoldnak köszönhető.
Ethelwold lefordította Szent Benedek reguláját angol
nyelvre. Valószínűleg írt néhány meg nem nevezett apáca számára --
hasonlóképpen az anyanyelvén -- egy nagyon jelentős tudósítást is a megújulás
mozgalmáról. Úgy látszik továbbá, hogy a kontinensről átvette és otthon
bevezette a törvényes dokumentumok és okmányok új formuláit, melyek rendkívül
messzeható jelentőségűek lettek az angol jogtörténet számára; feltehetően ő
szerkesztette korának néhány fontos latin okmányát is. Az anyanyelvű krónikát
ismét bevezették Abingdonban, bár megbízhatóságának fokát nem ismerjük.
Írásainál is jelentősebb tanító tevékenysége. Leghíresebb tanítványa, Elfric
(kb. 955--1020 előtt) eynshami apát, az első angol nyelvű latin nyelvtan
szerzője, az angol nyelv nagykorúsítója elismerően jellemezte Ethelwoldot mint
tanítóját. Az angolszász krónika Ethelwoldot a ,,szerzetesek atyjának'' nevezi.
Halálakor Anglia kolostorait és számos egyházmegyéjét az ő tanítványai
kormányozták. Ám nemcsak szerzetesekre és papokra hatott.
Az angol egyháztörténet kezdete óta voltak kolostorok egyes
családok tulajdonában is. A 10. században az angol kolostorok vagyoni alapja, a
föld a tulajdonos családok öröklési javainak egy részét képezte, az a világi
pedig, aki az alapító családot képviselte -- tehát nem a kolostor apátja --
meghatározhatta, hogy mi történjék vele. Az apát hivatala is örökölhető volt,
szintén egyes családok kezében. Ethelwoldnak mint a reformmozgalom vezető
erejének szükségszerűen hozzá kellett nyúlnia a világiak e jogaihoz. Az általa
megreformált kolostorokban csak a kolostorközösség tagjait választhatták meg
apátnak, mégpedig kizárólag a személyes érdem alapján. A kolostorok
főfelügyeletét a király látta el. Ezzel a nemesség elvesztette minden jogát és
kiváltságát a kolostorokkal kapcsolatban. Winchesterben Ethelwold a király
segítségével további világi területeket szerzett vissza Egyháza számára, több
faluval és templommal. Az új kolostorok számára mindenütt biztosította a
szabadságot és a sérthetetlenséget; mindezek korlátozták a nemesség jogait. A
reformok nagy kárára Edgar király fiatalon halt meg 975-ben. Ekkor heves
szerzetesellenes visszahatás támadt: több kolostort leromboltak, szerzeteseiket
szétkergették. Az új király, a fiatal vértanú Szent Eduárd azonban a
legteljesebb mértékben kedvezett a szerzeteseknek. 978-ban vagy 979-ben azután
alattomosan meggyilkolták, majd öccse, Ethelred lett az utóda. A gyilkosokat
sohasem büntették meg, Ethelred uralkodásának idejét pedig árulások és
gyanúsítások árnyékolták be, s ezek csak akkor szűntek meg, amikor Dánia
királya, Nagy Kanut (1000--1035) meghódította Angliát, és megdöntötte Wessex
régi uralkodóházát.
Némely dolgot bizonyára el lehetett volna kerülni, ha
Ethelwold és Edgar óvatosabban és okosabban jár el. Bizonyos azonban: ha
politikai károkat okozott is túlbuzgóságuk, mérhetetlenek voltak a nekik
köszönhető szellemi és kulturális eredmények. Winchesterben a könyv- és
miniatúra-festészetnek virágzó iskolája alakult ki, s talán nevezhetjük
Angliában a legnagyobbnak.
Mindez Ethelwold kitartásának és vállalkozó lelkületének
hagyatéka volt. 980-ban átélte még a winchesteri új székesegyház ünnepélyes
felszentelését, s ez alkalommal Dunstan, több angol püspök és az angol nemesség
nagy részének jelenlétében általános kibékülés jött létre Ethelwold és a
szerzetesség ellenfelei között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése