Évközi 17 hét szerda
Jer 15, 10. 16-21; Mt 13, 44-46
„Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét”
A próféta sikolya hangzik ebből az általa írt fejezetből: „Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét és viszály emberét az egész ország számára!”
Aki nem nagyvárosban él, talán elcsodálkozik azon, hogy a kisebb közösségeken mindenki mindenkit ismer. Tudja egyik ember a másikról, békés vagy veszekedős? Aki veszekedni szeret, azt a békesség kedvelői messze elkerülik. Érthető a magatartásuk békében élni sokkal jobb, mint marakodni. Aki viszont szereti a veszekedést, az keresi az oda vezető alkalmakat. A nagyobb városokban nem ismerik ennyire egymás az emberek. Ha belebotlanak a nemkívánatos emberbe, messze elkerülik, ha még egyszer feltűnik a láthatáron a kellemetlen személy. Ha pedig házat vagy lakást vásárol valaki gyanútlanul, és veszekedős, perlekedős szomszédok közé keveredik, igyekszik onnan menekülni. A veszekedés forrása gyakran a kölcsönkért pénz vissza nem fizetése. A legtöbb esetben az ilyen rendezetlen viszony állandó viszály forrásává válik. A próféta nem pénzember. Szolgálata egyébként sem jól fizetett állás. Isten gondoskodik a legszükségesebbekről, de többre nem igen futja. E miatt nem jár bíróságra perlekedni, és őt sem jelenti fel senki. Lehet azonban valaki irigyelt ember azért, mert Isten valamivel kitüntette. Ilyen a prófétai sors. Isten barátja, bizalmasa lesz a kiválasztott. „Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak: Igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett; mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!” (16) A híres ember ha valakivel kezet fog és a másikhoz már nem ér el, azonnal megjelenhet az irigység,leginkább, ha a Seregek Ura társaságában tudnak valakit. Az ilyen ember önmagában is irigylésre méltó, és csak növeli a gondot, hogy Isten környezetéből nem igen kívánkozik a borgőzös kocsma-környezetbe:„Nem ültem a tréfálkozók körében, és nem vigadoztam; kezed súlya miatt egymagamban ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem” (17) Természetesen magányossá lesz előbb-utóbb az Isten embere.„Miért lett fájdalmam örökké tartó, és sebem halálos? Nem akar meggyógyulni. Bizony, olyan vagy számomra, mint a csalóka patak, melynek nem állandó a vize”. (18) Isten látja, érti az egyedül maradt ember vergődését. Ezért ad lehetőséget az emberi síkra visszatérni: „Ha visszatérsz, engedlek visszatérni. Térjenek ők vissza hozzád, de te ne térj vissza hozzájuk! Ez előtt a nép előtt bevehetetlen ércfallá teszlek téged. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak majd veled, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek téged, mondja az Úr. Megmentelek téged a gonoszok kezéből és megváltalak az erőszakosok markából”(19-21)
Jer 15, 10. 16-21; Mt 13, 44-46
„Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét”
A próféta sikolya hangzik ebből az általa írt fejezetből: „Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét és viszály emberét az egész ország számára!”
Aki nem nagyvárosban él, talán elcsodálkozik azon, hogy a kisebb közösségeken mindenki mindenkit ismer. Tudja egyik ember a másikról, békés vagy veszekedős? Aki veszekedni szeret, azt a békesség kedvelői messze elkerülik. Érthető a magatartásuk békében élni sokkal jobb, mint marakodni. Aki viszont szereti a veszekedést, az keresi az oda vezető alkalmakat. A nagyobb városokban nem ismerik ennyire egymás az emberek. Ha belebotlanak a nemkívánatos emberbe, messze elkerülik, ha még egyszer feltűnik a láthatáron a kellemetlen személy. Ha pedig házat vagy lakást vásárol valaki gyanútlanul, és veszekedős, perlekedős szomszédok közé keveredik, igyekszik onnan menekülni. A veszekedés forrása gyakran a kölcsönkért pénz vissza nem fizetése. A legtöbb esetben az ilyen rendezetlen viszony állandó viszály forrásává válik. A próféta nem pénzember. Szolgálata egyébként sem jól fizetett állás. Isten gondoskodik a legszükségesebbekről, de többre nem igen futja. E miatt nem jár bíróságra perlekedni, és őt sem jelenti fel senki. Lehet azonban valaki irigyelt ember azért, mert Isten valamivel kitüntette. Ilyen a prófétai sors. Isten barátja, bizalmasa lesz a kiválasztott. „Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak: Igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett; mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!” (16) A híres ember ha valakivel kezet fog és a másikhoz már nem ér el, azonnal megjelenhet az irigység,leginkább, ha a Seregek Ura társaságában tudnak valakit. Az ilyen ember önmagában is irigylésre méltó, és csak növeli a gondot, hogy Isten környezetéből nem igen kívánkozik a borgőzös kocsma-környezetbe:„Nem ültem a tréfálkozók körében, és nem vigadoztam; kezed súlya miatt egymagamban ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem” (17) Természetesen magányossá lesz előbb-utóbb az Isten embere.„Miért lett fájdalmam örökké tartó, és sebem halálos? Nem akar meggyógyulni. Bizony, olyan vagy számomra, mint a csalóka patak, melynek nem állandó a vize”. (18) Isten látja, érti az egyedül maradt ember vergődését. Ezért ad lehetőséget az emberi síkra visszatérni: „Ha visszatérsz, engedlek visszatérni. Térjenek ők vissza hozzád, de te ne térj vissza hozzájuk! Ez előtt a nép előtt bevehetetlen ércfallá teszlek téged. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak majd veled, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek téged, mondja az Úr. Megmentelek téged a gonoszok kezéből és megváltalak az erőszakosok markából”(19-21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése