Szent Jakab apostol
2Kor 4,7-15, Mt 20,20-28
„A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom”
Isten minden embernek azt ígérte, hogy boldoggá teszi. Az emberek nagy többsége ezt az isteni ígéretet úgy könyvelte el, hogy a megígért boldogság alanyi jogon jár, nem kell törődnie semmivel és senkivel, csak a boldogságának biztosításával. Nem kell évezredes példákat keresnünk, a korban, amelyikben élünk, sokan vallják ezt a felfogást. Amint az evangéliumból hallottuk, Jézusnak két kitűntetett apostola, a Zebedeus fiúk, Jakab és János apostolok is így: Máté apostol evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézus tudatosítani akarta apostolaiban az egyik legfontosabb hittétel vele kapcsolatban az, hogy személy szerint Isten, Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett. Nem szabad emberek véleményére hallgatni, akik egyik vagy másik régi prófétát sejtik benne újraéledni. Péter apostol Isten sugallatára kimondja: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16) Jézus örömmel hallja a biztos hitvallást. Pétert megteszi a közel jövőben megalapítandó új és örök szövetség sziklaalapjának. Ez után kihirdeti, hogy az új egyházat súlyos szenvedéssel kell létrehoznia. A benne hívőknek ezt el kell fogadniuk, és e- mellé sok személyes szenvedést is vállalniuk kell még. Eztán következik az Atya által megígért boldogság. Jézus harmadszor magyarázta el tanítványainak, amikor Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: Mit kívánsz? „Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik jobbodon, a másik a balodon üljön országodban. Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok? Azt felelték neki: Tudunk! Ő erre azt mondta nekik: A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette” (Mt 20,20-23) Ha mindent vállaltok, amit én rátok bízok, még az életetek feláldozását is, akkor is csak az Atya dönt a mennyei dicsőségről. Jakab lett az apostolok közül az első vértanú. János is átesett a súlyos agónián, de nem halt bele a kondérnyi forró olajba. Ő magát csak így szólítja: A tanítvány, akit Jézus szeretett. Az apostolok névsorában Péter az első, utána jön Jakab és János. A besorolásunk nekünk is ez lesz: egyéni boldogság mindörökké szóló formában, akkora mértékben, amekkorát földi életünkben összesen megadtunk a mellénk rendelt embereknek. Erre a boldogító szeretetre legyen gondunk.
2Kor 4,7-15, Mt 20,20-28
„A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom”
Isten minden embernek azt ígérte, hogy boldoggá teszi. Az emberek nagy többsége ezt az isteni ígéretet úgy könyvelte el, hogy a megígért boldogság alanyi jogon jár, nem kell törődnie semmivel és senkivel, csak a boldogságának biztosításával. Nem kell évezredes példákat keresnünk, a korban, amelyikben élünk, sokan vallják ezt a felfogást. Amint az evangéliumból hallottuk, Jézusnak két kitűntetett apostola, a Zebedeus fiúk, Jakab és János apostolok is így: Máté apostol evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézus tudatosítani akarta apostolaiban az egyik legfontosabb hittétel vele kapcsolatban az, hogy személy szerint Isten, Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett. Nem szabad emberek véleményére hallgatni, akik egyik vagy másik régi prófétát sejtik benne újraéledni. Péter apostol Isten sugallatára kimondja: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16) Jézus örömmel hallja a biztos hitvallást. Pétert megteszi a közel jövőben megalapítandó új és örök szövetség sziklaalapjának. Ez után kihirdeti, hogy az új egyházat súlyos szenvedéssel kell létrehoznia. A benne hívőknek ezt el kell fogadniuk, és e- mellé sok személyes szenvedést is vállalniuk kell még. Eztán következik az Atya által megígért boldogság. Jézus harmadszor magyarázta el tanítványainak, amikor Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: Mit kívánsz? „Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik jobbodon, a másik a balodon üljön országodban. Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok? Azt felelték neki: Tudunk! Ő erre azt mondta nekik: A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette” (Mt 20,20-23) Ha mindent vállaltok, amit én rátok bízok, még az életetek feláldozását is, akkor is csak az Atya dönt a mennyei dicsőségről. Jakab lett az apostolok közül az első vértanú. János is átesett a súlyos agónián, de nem halt bele a kondérnyi forró olajba. Ő magát csak így szólítja: A tanítvány, akit Jézus szeretett. Az apostolok névsorában Péter az első, utána jön Jakab és János. A besorolásunk nekünk is ez lesz: egyéni boldogság mindörökké szóló formában, akkora mértékben, amekkorát földi életünkben összesen megadtunk a mellénk rendelt embereknek. Erre a boldogító szeretetre legyen gondunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése