Sarlós Boldogasszony
Szol 3,14-18 vagy Róm 12,9-16b, Lk 1,39-56
„Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell félned semmi bajtól”
Izrael közössége nem volt nagy lélekszámú. Viszonylag kicsi, zárt közösségnek bizonyul, ha figyelembe vesszük a közelében időnként kialakuló nagy birodalmakat. Ábrahám száz éves koráig gyermektelen volt. Amikor panaszt emelt Ura Istene előtt, hogy nem csak népe nincs, de egyetlen fia sincs, az Úr kivezette az éjszakába, és ezt mondta neki: „Néz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod. Éppen ilyen lesz az utódod is” (Ter 15,5) Unokája, Jákob tizenkét fiával és azok családjával, összesen hetvenen voltak, amikor Egyiptomba költöztek. Négyszázharminc év alatt lettek milliós nagyságú nép. Isten segítsége tette őket szabaddá, adott nekik rangot, amikor szövetséget kötött velük, és adott nekik önálló hazát Kánaánban. Az a föld azonban felvonulási terület volt két nagy birodalom között: Babilon északról, Egyiptom délkeletről fenyegette létét. A kisebb ellenséggel is mindig Isten segítségével tudott győzedelmeskedni. Szofóniás próféta Jozija király idejében (Kr.e.641-609) működött Jeruzsálemben. Hirdetnie kellett, hogy Isten engedi elpusztítani Jeruzsálemet és egész Júdát népe bűneiért. Fogság vár királyra és népre, de Isten a büntetés idején is népével marad, majd hazahozza őket hetven év múlva. Ezt az örömöt idézi az Egyház Isten újszövetségi népének, a keresztényeknek. Mi, magyar katolikusok egy újabb nagy pártfogót is kaptunk a mindenség Királyától, Jézus Krisztustól: a testestül-lelkestül mennybe vitt és a világ királynőjévé koronázott édesanyját, Szűz Máriát. Ő maga ígérte meg Géza fejedelemnek: „Fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges patrónája leszek”. (Schwandtner, Scriptores rerum Hungarorum Tom. I. 583-584.) Az Egyház Mária-ünnepeit szíves-örömest fogadja népünk, de többet sajátságos módon nevezett el az évszázadok alatt. Február 2-át hivatalosan Urunk bemutatása címen ünnepeljük. Magyar elnevezése: Gyertyaszentelő Boldogasszony. Népünk minden újszülöttet Isten égi fényforrásának tartotta. A mai ünnepet Sarlós Boldogasszony néven ismerjük. Úgy építi bele hitéletébe magyar népünk, hogy az Istengyermek foganása után kapott hírt, miszerint Mária idős rokona is gyermeket vár, azért mondta az angyal, hogy Mária rendkívüli foganása egy idős asszony rendkívüli foganásával legyen megerősített isteni tény. A Szűzanyának arra hívta fel a figyelmét, hogy az idős asszony szülése idején a család segítségére szorul, ezért Máriának sürgősen hozzá kell mennie. Mária, amíg rangrejtve végigviszi pár napos magzatát az egész Zsidó országon, bemutatja neki ősei ezerkétszáz esztendős hazáját, dolgozó népét, eléje tárja viruló virágait, bontakozó termését, Isten bőséges áldását esdi le rá. Így most magyar népével, amikor az aratás igen nehéz munkáját végzi, hogy kenyeret tudjon adni családjának, népének, mintha a sarlót markoló asszonyok között állna Mária is. A Boldogasszony segítené munkájával a hajnaltól késő estig hajladozó asszonyokat, édesanyákat, akik esetleg már szülés közeli időszakban rászorulnak a segítségére. Édesanyánk, a segítségedre, gonoszoktól védő hatalmadra most is rászorul néped. Járj közöttünk most is.
Szol 3,14-18 vagy Róm 12,9-16b, Lk 1,39-56
„Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell félned semmi bajtól”
Izrael közössége nem volt nagy lélekszámú. Viszonylag kicsi, zárt közösségnek bizonyul, ha figyelembe vesszük a közelében időnként kialakuló nagy birodalmakat. Ábrahám száz éves koráig gyermektelen volt. Amikor panaszt emelt Ura Istene előtt, hogy nem csak népe nincs, de egyetlen fia sincs, az Úr kivezette az éjszakába, és ezt mondta neki: „Néz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod. Éppen ilyen lesz az utódod is” (Ter 15,5) Unokája, Jákob tizenkét fiával és azok családjával, összesen hetvenen voltak, amikor Egyiptomba költöztek. Négyszázharminc év alatt lettek milliós nagyságú nép. Isten segítsége tette őket szabaddá, adott nekik rangot, amikor szövetséget kötött velük, és adott nekik önálló hazát Kánaánban. Az a föld azonban felvonulási terület volt két nagy birodalom között: Babilon északról, Egyiptom délkeletről fenyegette létét. A kisebb ellenséggel is mindig Isten segítségével tudott győzedelmeskedni. Szofóniás próféta Jozija király idejében (Kr.e.641-609) működött Jeruzsálemben. Hirdetnie kellett, hogy Isten engedi elpusztítani Jeruzsálemet és egész Júdát népe bűneiért. Fogság vár királyra és népre, de Isten a büntetés idején is népével marad, majd hazahozza őket hetven év múlva. Ezt az örömöt idézi az Egyház Isten újszövetségi népének, a keresztényeknek. Mi, magyar katolikusok egy újabb nagy pártfogót is kaptunk a mindenség Királyától, Jézus Krisztustól: a testestül-lelkestül mennybe vitt és a világ királynőjévé koronázott édesanyját, Szűz Máriát. Ő maga ígérte meg Géza fejedelemnek: „Fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges patrónája leszek”. (Schwandtner, Scriptores rerum Hungarorum Tom. I. 583-584.) Az Egyház Mária-ünnepeit szíves-örömest fogadja népünk, de többet sajátságos módon nevezett el az évszázadok alatt. Február 2-át hivatalosan Urunk bemutatása címen ünnepeljük. Magyar elnevezése: Gyertyaszentelő Boldogasszony. Népünk minden újszülöttet Isten égi fényforrásának tartotta. A mai ünnepet Sarlós Boldogasszony néven ismerjük. Úgy építi bele hitéletébe magyar népünk, hogy az Istengyermek foganása után kapott hírt, miszerint Mária idős rokona is gyermeket vár, azért mondta az angyal, hogy Mária rendkívüli foganása egy idős asszony rendkívüli foganásával legyen megerősített isteni tény. A Szűzanyának arra hívta fel a figyelmét, hogy az idős asszony szülése idején a család segítségére szorul, ezért Máriának sürgősen hozzá kell mennie. Mária, amíg rangrejtve végigviszi pár napos magzatát az egész Zsidó országon, bemutatja neki ősei ezerkétszáz esztendős hazáját, dolgozó népét, eléje tárja viruló virágait, bontakozó termését, Isten bőséges áldását esdi le rá. Így most magyar népével, amikor az aratás igen nehéz munkáját végzi, hogy kenyeret tudjon adni családjának, népének, mintha a sarlót markoló asszonyok között állna Mária is. A Boldogasszony segítené munkájával a hajnaltól késő estig hajladozó asszonyokat, édesanyákat, akik esetleg már szülés közeli időszakban rászorulnak a segítségére. Édesanyánk, a segítségedre, gonoszoktól védő hatalmadra most is rászorul néped. Járj közöttünk most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése