A családról a családnak az Evangélium tükrében 31.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 31.

A vezeklés első útja

Jákob akarva-akaratlanul négy feleség gyűrűjébe keveredett. Isten azonban elfogadta az emberi „besegítés” epizódjait, és felhasználta azokat a maga örök terveinek megváltásához. A sértődések és kiengesztelődések szövevényéből bontakoztak ki a nagyvonalú eredmények. Így történt ez Jákob családja életében is. Ábrahám unokája vérig sértve ápolta bosszúját öccse, Jákob ellen. Mire azonban Jákob hazaérkezett, tizenegy fiával, négy feleséggel és rengeteg lábasjószággal, már csak legyintett öccse félelmére és nagyvonalú ajándékára is ez volt a megjegyzése: Van nekem is mindenem. El kellett jönnie Jákob fiainak életében a családi kibékülésnek. A hét bő esztendő alatt erősödtek a családi gazdaságok. Egyiptom magtárai sokasodtak-. A lakosok mit sem sejtve mosolyogtak, amikor munka nélkül is bőven volt kenyér, és megérte a fáraó raktáraiba beszállítani a garmada bőséget. Úgy sem lesz felhasználva soha a raktárkészlet, hiszen már milyen régen csak terem, csak terem az áldott búzaszál. Jött azonban a nyolcadik év! Üres kalász még csak akadt, de termés semmi. Ijedten vonult a nép a fáraóhoz: „Ő azt felelte nekik: Menjetek Józsefhez, s amit ő mond nektek, azt cselekedjétek. Amikor aztán súlyosbodott az éhínség Egyiptom egész földjén, József megnyitotta az összes gabonatárolót, és adott az egyiptomiaknak, mert őket is sújtotta az éhség. Erre minden ország Egyiptomba ment, hogy eleséget vásároljon Józsefnél, mivel az éhínség egyre súlyosabb volt az egész földön. Amikor aztán Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban lehet kapni eleséget, azt mondta fiainak: Miért késlekedtek? Azt hallottam, hogy Egyiptomban lehet kapni gabonát; menjetek le, vegyetek, amennyire szükségünk van, hogy életben maradjunk, és el ne pusztítson bennünket az ínség. Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vegyen Egyiptomban. Benjamint azonban, József testvérét, otthon tartotta Jákob. Azt mondta a testvéreinek: Nehogy valami baja történjen az úton!”(Ter 41,55-42,4) Elővigyázat, Jákob nem felejt.

József felismeri testvéreit 

Sokféle nemzet fiai érkeztek Egyiptomba, hiszen messze környéken éhezett mindenki. József jó alkirály volt, kikötötte, hogy külföldieknek csak az ő engedélyével szabad búzát eladni. Amikor testvéreit beküldték hivatalába, azonnal felismerte őket, a testvéreinek azonban eszük ágába sem jutott, hogy József, a testvérük ez a nagyúr. József örült is, szeretett volna híreket hallani apjáról, Benjaminról, de előbb ki akarta puhatolni, hogy most is olyan gonoszok-e, mint amikor őt eladták? Keményen rájuk förmedt: „Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy lássátok, hol gyenge ez az ország! Azok azt mondták: Nem, uram! Azért jöttek szolgáid, hogy eleséget vegyenek. Mindannyian egy ember fiai vagyunk. békességben jöttünk, semmi gonoszat sem forralnak szolgáid. Ő azt felelte nekik: Nem úgy van az! De azok erősítették: Tizenketten vagyunk mi, szolgáid testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földjén, a legkisebb az apánknál van, a másik pedig nincs többé. Ő azonban azt mondta: Úgy van, ahogy mondtam: Kémek vagytok! Mindjárt próbára is teszlek titeket!”(Ter 42,9-15) Előbb három napra börtönbe záratta őket. Aztán felajánlotta nekik, hogy egyikük maradjon börtönben, a többiek vigyék haza a családnak a búzát, aztán hozzák el öccsüket. Rúben szemrehányóan mondta: mikor öcsénket eladtátok, nemde megmondtam, ne bántsátok! Íme, felelni kell érte! Erre József elfordult, sírt. Végül haza engedte őket. Otthon felfedezték, hogy minden zsákban ott van a búza ára. Elmesélték a nagyúr kikötését, hogy csak Benjaminnal térhetnek oda vissza, ha a gabona elfogy. Jákob azonban erről hallani sem akart. Amíg a búza el nem fogyott, nem volt nagyobb gond.