A családról a családnak az Evangélium tükrében 33.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 33.

Ezernyolcszáz évvel Jézus Krisztus előtt

József az ószövetségi választott nép tagja volt. Féltestvérei irigyelték tőle édesapjuk kitüntető szeretetét. Ezért szövetkeztek ellene, és kihasználták az első lehetőséget, ítéletet tartottak felette, és meg akarták ölni. Rúben, az elsőszülött testvér, apja családi főségének várományosa és Júda, aki a Megváltó közvetlenebb törzsi ősének volt akkor még teljesen ismeretlen jelöltje, védték testvérük életét. Amikor a kereskedők közel érkeztek hozzájuk, és Rúben nem volt jelen, Júda öccsük életét menteni szándékozva ajánlotta, hogy inkább adják el a kereskedőknek húsz ezüstért. Természetesen fogalma sem volt arról, hogy majd az ő törzséből születik a Megváltó, és arról sem, hogy az ő törzsének egyetlen apostoltagja lesz az a szörnyeteg, aki harminc ezüstért fogja eladni magát a világ Megváltóját. Most, Jákobot ő beszélte rá, hogy engedje elvinni József édes öccsét, Benjamint az újabb életmentő karavánútra, és ő, ha kell, helyette fogságot is vállal a hajthatatlan egyiptomi nagyúr mellett. Most pedig ott állnak a nagy ellenségnek vélt egyiptomi alkirály előtt, nem értve semmit az ezüstpohár ellopásából, most Júda könyörgőre fogja a dolgot és megvilágítja a hátteret: „a gyermek helyett – kéri-, hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre! Hadd maradjak tehát én, a te szolgád uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel”(Ter 44,33) z a hősi vallomás volt az utolsó szó a perben. József belátta. hogy a testvérei megjavultak, de félnek az ő bosszújától. Ő azonban sírásra fakad, felfedi kilétét és rámutat, hogy Isten végtelen szeretete tervezte ki így, hogy neki kell rabszolgasorba kerülnie, szenvednie. Hogy mire bekövetkezik a bőség, fel tudjanak készülni a hét szűk év átvészelésére. Ő így fogja már fel a történteket: „Isten akarata küldött engem ide” (45,7)

„Ezt üzeni fiad, József”

„Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van. Én pedig ellátlak ott élelemmel,mert még öt esztendő van hátra az éhínségből,hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van! Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok. Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám! Azután Benjaminnak, az öccsének nyakába borult, megölelte, és sírt. Ugyanúgy sírt Benjamin is a nyakába borulva. Majd a többi testvérét is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele. Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: Eljöttek József testvérei! Örült neki a fáraó és egész háza népe. Sőt meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek, hogy rakodjatok fel a teherhordó állatokra, menjetek el Kánaán földjére, és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek. Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket. Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb! Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptom minden java a tiétek lesz!” (45,9-20)