SZENT SZERAFIN
kapucinus
(1540-1604)
Montegranaro-i Szerafinnak (Szeráf) is nevezik,
szülofaluja után (Loretohoz közel). Apja komuves. Anyja vallásos nevelésben
részesítette. 16 éves korában egyszer bátyjával komuves munkát végzett egy
szomszédos faluban. A házigazda lánya, Ludovika a szentek életébol olvasott fel
ebédido alatt. Ebéd után a fiú megkérdezte Ludovikát: „Mit tegyünk, hogy
elkerüljük az ítéleten a megszégyenülést? Nem jobb lenne legjobb elmenni
remetének?” „Miért akarsz remete lenni? - mondta a lány. Vannak a közelben
kapucinusok. Ott imádkozhatsz és vezekelhetsz.” Félix (ez volt a keresztneve)
még többet is megtudott a lánytól a kapucinusokról. El is határozta, hogy
közéjük megy. Hamarosan fel is vették. Legnagyobb keresztje az volt, hogy a
munkák végzésében lassú és ügyetlen volt. Emiatt házfonöke sokat korholta,
büntette. Egyszer már ereje is elhagyta, elcsüggedt. Az Oltáriszentség elé
borulva kérte az Úr Jézus segítségét. Az Úrtó1 ezt a feleletet hallotta: „Miért
zúgolódsz a szenvedés miatt? Jól tudom, mi ér téged, semmi sem történik
akaratom ellenére. Ha kedvemet akarod keresni és szolgálni akarsz nekem, tagadd
meg magad. Gyakorold a türelmet és járd a kereszt útját. Minden elottem kedves
léleknek az útját erre az útra irányítom. Ez a királyi út, ezen az úton a
kegyelem kísér.” E szavak után újult erovel viselte a megpróbáltatásokat: így
hamarosan nagy tökéletességre jutott. Az éjszaka legnagyobb részét imában
töltötte. A kertben külön helyen termelt növényeket a szegények számára. S az o
földje sokkal bovebben termett, mint a kert többi része. Sok beteg gyógyulását
is kiimádkozta. Szerafint kereszttel és szentolvasóval ábrázolják, mert különös
módon tisztelte a szenvedo Jézust és a Szuzanyát. A madarakkal, más állatokkal
oly bizalmas viszonyban volt, mint szeráfi atyja. Utolsó éveiben már csodatevo
szentként tisztelték mindenütt. Egyik kolostorból a másikba helyezték, mert a
hozzá tóduló emberek felborították a kolostor rendjét. Utolsó helye Ascoli*
volt, itt halt meg szent halállal. XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta szentté.
A pápa szenttéavatási bullája írja:
„Minden aranynál, ezüstnél, országnál és királyi
széknél értékesebb az a bölcsesség, amely a mulandó dolgok megvetésére tanít...
Közli ez magát a legkülönbözobb tehetséguekkel, és gazdagon szórja mennyei
kincseit mindenkire. Idonként mégis boségesebben árad ki a tudatlanokra, hogy a
világ tudományától felfuvalkodott bölcseket megszégyenítse.”
Imádság:
Istenünk, te Szent Szerafint Szentlelked sok ajándékával elhalmozva
Krisztus gazdagságának csodálatos tanújaként adtad nekünk. Add, hogy
közbenjárására növekedjünk a te ismeretedben és az evangélium igazságaihoz huen
éljünk. A mi Urunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése