A családról a családnak az Evangélium tükrében 34.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 34.

Miután József teljesen igazságosan, megnyugtatóan kivizsgálta testvérei jő szándékát, felfedte kilétét, elhatározta, hogy édesapját és egész kiterjedt családját maga mellé veszi, és ott gondoskodik róluk a vissza lévő öt szűk esztendőben.
Nem ő ment el a fáraóhoz családi örömhírével, de boldog volt, mert egyetlen feljebbvalója tiszta örömmel fogadta Egyiptom és a környező népek megmentőjének vigaszát: családja él és viszontláthatja őket. Józsefnek pedig semmi rossz érzése sem volt: megértette, hogy ő a gondviselés embere. Talán rásejtett az igazságra, amit viszont mi látunk tisztán, hogy ő Jézus Krisztus egyik előképe, amelyből meg lehet és meg kell értenünk, hogy a Messiásnak népéért sokat kell szenvednie. Teszi ezt nagy lélekkel: tarka köntöséért nem kér jóvátételt, hanem krisztusi módon kettőt küld az egész család minden tagjának. De lássuk a nagyvonalú segítést részletesen!„József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát. Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonáéval és útravaló kenyérrel. Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: Ne veszekedjetek az úton”Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz, és azt mondták neki: József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén! Apjuk szív e azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, és mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, és így szólt: Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!” (Ter 45,21-28) Az örökség miatt összeveszett, haragtartó gyerekek! Jákob szíve „hideg marad”, nem élt igazán hosszú évekig, mert sejtette, hogy gyermekei szíve gonoszul dobog.

Idegen földön is Isten éltet

„El is indult Izrael mindenével, amije volt. Amikor eljutott Beersebába, ott áldozati állatokat vágott atyja, Izsák Istenének. Hallotta, hogy Isten szólítja éjszaka látomásban, és azt mondja neki: Jákob, Jákob! Ő így felelt: Itt vagyok! Isten azt mondta neki: Én vagyok Isten, atyád Istene! Ne félj, csak menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged! Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével”. (Ter 46,1-4) Kellett Jákobnak ez a biztató látomás. Ne feledjük, Kánaánból lépnek ki, arról a földről, amelyet az Úr Ábrahámnak és utódainak ígért. Jákob már menekült innen Ézsau elől. Aztán tizenegy fiúval, négy feleséggel tért vissza száműzetéséből egy másik idegen világba, hogy ott a családja igazi néppé szaporodjék, és megszállhassa örökre Kánaánt, amikor majd visszavonul oda. Attól se féljen, amit a babonás bálványimádók véltek, hogy most az Úr, Kánaán Istene keze alól egy ismeretlen istennek a földjére lép kiválasztottja, és ki lesz szolgáltatva egy bálvány hatalmának. Ezért mondhatja az Úrbiztatásul: „József fogja lezárni a szemedet saját kezével”. Felkerekedett erre Jákob Beersebából. Fiai feltették őt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt azokra a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elhozzák rajtuk az idős ember és mindenét, amit Kánaán földjén szerzett. El is jutott Egyiptomba Jákob minden utódával: fiaival, unokáival, lányaival és egész nemzetségével együtt”