A családról a családnak az Evangélium tükrében 32.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 32.

Az utolsó próba alkalmából József nagyon jó benyomásokat szerzett testvéreiről.

Olyan nagy volt a csalódása, amiért őt rabszolgának eladták, hogy teljes bizonyságot akart hűségükről. Ezért gondolta ki, hogy ártatlan öccsét keveri lopás gyanújába, hogy lássa, nem hagyják-e egymagára a vádemelés idején. Korán felébresztette háza felügyelőjét, amikor a testvéreit útra bocsátotta. Testvérei vidáman ügettek Kánaán felé. Végül is az útjuk Sikeres volt. Tisztázták magukat az alkirály szigorú tekintete előtt. Benjamint sértetlenül viszik haza. Apjuk megnyugodhat. Lesz bőven ennivaló a megnőtt családnak, és ha elfogy, bizalommal jöhetnek megint vásárolni. Valamennyire elhagyták a várost, amikor utolérték őket József emberei. Zord képpel körülfogták a csapatot, és leszállították őket szamaraikról. Kemény hangon kezdte vádolni őket a ház felügyelője, úgy, ahogyan József kioktatta: „Miért fizettetek rosszal a jóért? Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni. Nagyon nagy gonoszságot műveltetek” (Ter 44,4-5) „Ők azt felelték: Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el? Azt a pénzt, amit zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából? Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak! Ő azt mondta nekik: legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok. Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta. Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbik, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat. Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra és visszatértek a városba” (7-13)

Mint a megváltás előfénye József félelmetesen kemény volt.

A testvérek összeomlottak a tárgyi bizonyíték súlya alatt. Akkor Júda szép sorjában elmesélte első hazaérkezésük történetét. Apjuk kijelentette, hogy Benjamintól semmiért meg nem válik. Az alkirály üzenete azonban igen komoly volt, ha nem viszik magukkal öccsüket, kémekként kezeli őket. Addig nem volt baj, amíg a búza kitartott. De beköszöntött az éhség, indulni kellett a gabonáért. Júda elmondta őszintén, hogy apját ő beszélte rá, engedje el Benjamint, mert nála nélkül elfogatja őket az a nagyúr, és kémkedés vádjával kivégezteti. Jákob még ingadozott, József története aggasztotta: „Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem. Az egyik elment tőlem, és így szóltam: fenevad falta fel! És eddig nem került elő. Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba. Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú, mivel az ő lelke ennek a lelkén csügg, amikor meglátja, hogy nincs velünk, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba. A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre. Hadd maradjak tehát én a te szolgálatodban, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel. Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám! József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: Menjen ki mindenki! Aztán hangos sírásra fakadt, úgy, hogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza és így szólt testvéreihez: Én vagyok József! Él-e még az atyám? Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: Gyertek ide hozzám! Ne féljetek és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba. Két esztendeje ugyanis, hogy elkezdődött az éhség ezen a földön, és még öt olyan van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. Ezért küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket” (44,27-45,7)