Advent 2. hetének szerdája
Jézus nyilvános működése idején Zsidóország területén jó szívvel hirdette Isten igéjét. Nem haragról, fenyítésről beszélt, nem Isten ítéletének rettenetes lehetőségeit taglalta beszédeiben. Ő az Isten országát, az igazság és szeretet szellemiségét hirdette. Honfitársai mögött hat évszázad súlyos bűnei és az értük járó kemény szenvedések emlékei álltak élő valóságként. Úgy tűnt, mindenki a megbocsátás és nyugalom világát várja már. Erről beszélt Jeruzsálem pusztulása előtt Jeremiás próféta kortársa, Mikeás próféta: „De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. .És ő lesz a béke". (Mik 5,1.4) a nagy szenvedések és üldöztetések után tehát jön majd a Messiás, aki mindent meg tud változtatni, amit az emberek elrontanak. De őt magát kell elfogadni a tanításával együtt, akkor vele együtt visszatér a jólét és boldogság is. Jézus egy idő múlva kemény szavakkal mondott ítéletet azokra a városokra, amelyekben a legtöbb csodát művelte. Ítéletének józanító éle volt: csodái nyomán fel kellett volna ismerni benne Isten küldöttét, a Messiást. El kellett volna Őt formálisan ismerni Megváltónak. Akkor általa megnyerték volna békéjét is. így azonban szenednek ezek a városok, Korozain és Betszaida, és talán még náluk is jobban bűnhődik Kafarnaum, amit Jézus Názáret után lakóhelyéül választott, mert nem ismerték föl Jézus látogatásának jelentőségét, (vö. 11,20-24) Ezek után a gőgös és elutasító városok után Jézus kitárta karját a nagyvilág felé és úgy hívogatta magához a szenvedőket: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket." (28) Ekkor nemcsak a környékbelieket hívja felüdülni, nem is csupán a zsidóság sokszorosan kizsigerezett alsóbb néposztályát, hanem az egész világ minden elnyomott népét. Hozzájuk küldi majd apostolait, hogy tanítsák meg őket mindarra, amit Ő tanított, és vezessék el hozzá azokat, akiket mostoha sorsuk fáradttá és tehertől meggyötörtté tett. Mennyire oda kellene figyelnünk ezekben az anyagi és szellemi nyomorban vergődő években erre a jézusi hívásra:„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű". (Mt 11,28-30) Különösen mi, magyarok figyeljünk fel Urunk felhívására! Másutt is vannak óriási bajok, de nálunk súlyosabbak, mint Európa többi népéé, mert sem rokonunk, sem ismerősünk nincs senki (Ady Endre) Jézus nekünk még egy kiváló támaszt adott: az Édesanyját, akit nemcsak a kereszt alatt tett anyánkká, hanem állami és keresztény létünk hajnalán küldött Géza fejedelemhez. Ő is megígérte, hogy népünknek állandó támasza lesz. Most rajunk a sor: vissza tudunk-e, vissza akarunk-e térni hozzájuk? A többit, enyhet és boldogulást Ők adják nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése