Nemzetek 1.

Nemzetek

 
elmélkedés első rész 

Igaz az, ami megfelel a fogalmának. Az utóbbi évszázadokban sokat beszéltek a nemzeti gondolatról, a magáról a nemzetről is. Újabban lelkes hazafiak már nem beszélnek róla, hanem megjegyzéseket hallunk róla, mint valami tévedésről. Akad olyan, aki filozófusnak vallja magát és úgy értékeli megállapításait, hogy fogalmakkal dolgozik, tehát igaz, amit állít. A filozófia a természetes emberi értelemmel művelhető tudomány legfelsőbb foka. Nem érdekli a dolgok minősége, még a fizikai testek mennyisége sem, egyedül a dolgok léte, és a lét végső határozmányai az egy, az igaz és a jó. Mivel pedig mindent Isten teremtett, mindennek a fogalmát Ő határozta meg, hogy mi legyen az, amit teremt. Azt is, hogy a teremtendő valami egy legyen, vagyis azonos önmagával, igaz legyen, vagyis megfeleljen a fogalmának, és jó legyen, megfeleljen a céljának. A nemzeteket is Isten teremtette, hogy a szaporodó emberek rokonságokba szerveződjenek, a legkisebb emberi közösség, a család mintájára nagy családok, nemzetek alakuljanak belőlük. Isten akarta a nemzeteket, a magyar nemzet is az Ő terve alapján jött létre. Gondolkodni kell, nem kiabálni. Saját nemzetünk legyen előttünk szent és sérthetetlen. Lássuk, mit mond Isten a nemzedékről és a nemzetekről a kinyilatkoztatás írott formájában, a Szentírásban.„a nemzedék (generáció) szó a nemzés, szülés értelemből kiindulva azt a szolidaritást (sorsközösséget) akarja kifejezni, amely az embereket egymással egyesíti. A bibliai szó, akár a magyar nyelvben,jelölheti azokat, akik ugyanabban az időben élnek (kortársak), de a héber szó ezen a szociológiai jelentésen túl még egy történelmi árnyalatot is tartalmaz: a nemzedék azoknak a közössége, akik egy családból vagy egy fajból származnak (leszármazás, nemzetség sor) A Biblia ezzel a szóval és a genealógiák (nemzetségtáblák) használatával az embereknek az áldásban vagy a bűnben való sorsközösségét (szolidaritását) akarja kiemelni, éspedig Ádámtól - Krisztusig és az idők végéig.” (Biblikus Teológiai Szótár, 879-880) Ennek megfelelően nézhetjük az embert, mint aki beleszületik egy nemzedékbe. A zsidók ezt nemzetségtáblában örökítették meg. Az első emberről készült nemzetségtábla azt rögzíti, hogy kik származtak tőle (Tér 5,1-32) A következő nemzetségtábla a vízözön utáni generációkat sorolja föl. Utolsó két verse már nemzeteket is említ, mint akik egy-egy őstől származtak: „Ezek Szem fiai, nemzetségeik, nyelveik, országaik és nemzeteik szerint. Ezek Noé fiainak nemzetségei, népeik és nemzeteik szerint; ezekből különültek el a nemzetek a földön a vízözön után” (Tér 10,1-32) - Lehet, hogy nem tudja mindenki, hogy Noé elsőszülött fia, Szem, a szemiták nemzetségének őse. Közülük való Ábrahám, akitől a zsidóság, az egyik szemita nép származik. (Ter 11,10-32) A babiloni fogság után 400-300 között a fogságban megtört zsidó nép állandó jelleggel idegen országok vazallusa lett. Faji és vallási azonosságukat úgy akarták megőrizni, hogy felsorolják nemzetségtábláikban származásukat. Az első könyv az emberiség közös nemzetségeit ismerteti, kiemelve, hogy az emberiség történelme a zsidóságban éri el célját. A felölelt idő: Ádámtól Saul királyig. A második könyv Dávid királytól Círusz perzsa királyig tárgyalja a zsidó nép történelmét.