Advent 2. vasárnapja

Advent 2. vasárnapja

 „Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” 

 
Gyerekként nem töprengtem el ezeken az adventi szentírási szakaszokon. Később, főleg a hittudományi főiskola majd az egyetem teológiai kara végzése közben már jobban eltöprengtem, hogy advent vasárnapjain miért keveredik különféle szentírási könyvek tanítása a szentmisékben. Jó, gondoltam, ez természetes, hiszen az Egyház egész adventi gondolatvilága mindig is szemmel tartja és hívei elé tárja a történelmi adventet. A mai második vasárnapon ezért idézi Izajás prófétát, aki oly szépen, prófétai ihlettel tudott imádkozni, hogy Isten messze országából mint a harmat úgy szálljon le a Megváltó a földre. Majd később, amikor már tudta Istentől, hogy a zsidók bálványimádásáért bekövetkezik Isten  pusztító haragja, és utána nem marad más, mint pusztaság, romok és állandósult halál. De azután visszatérnek a foglyok, Isten irgalma elküldi a Megváltót, az egész világ megtér és a földi élet is amolyan szép előkészület lesz a mennyei boldogságra. A mai evangélium pedig a megígért adventről, Isten Fiának tényleges megtestesüléséről, és a férfivá nőtt, tanítani kezdő Megváltó előfutáráról, Keresztelő Jánosról beszél. Milyen csodálatos volt az emberek élete, amikor ez a szigorú aszkéta, finom kenyér helyett agyonvert sáskák megszárított tetemeiből készült kenyérpótlékot meg fák odvas rejtekéből kiszedett lépesmézet eszegetett, de méltó lett arra, hogy ő kiáltsa tele a pusztaságot: emberek, örüljetek, itt él köztünk Megváltó. Ide jön hozzám ő is, és én bemutatom nektek, akik bűnbánatot tartotok. Ő pedig meghal értetek, vízzel és Szentlélekkel keresztel meg titeket, és boldogan megyünk a nyomában a mennyországba. Végül Szent Péter apostol tanít bennünket, és ő lesz szívünkhöz a legközelebbi élményszerző. Megmondja a keserű valóságot, hogy az emberek közül nagyon sokan elhagyják az Üdvözítőt. Azt fogják hirdetni, hogy nem is küldött Megváltót az Isten, nincs is mennyország, csak ez a gyönyörű föld és a sokmilliárd csillag, amiket űrhajóinkkal bejárunk, és a kiürült föld helyett megkeressük az új telephelyünket, élünk és uralkodunk mindörökké, mert nincs is Isten. Itt tartunk most. Mert már kétezer év elmúlt, hogy Jézus Krisztus eljött, és eltűnt. Az apostol ismerte ezt az érvet, és ezért tanítja az igazságot: „Ez az egy dolog ne kerülje el a figyelmeteket: az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretével, mint ahogy egyesek késedelmesnek tartják, hanem türelemmel viseltetik irántatok, Mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja” (2Pét 3,8-10)