Advent 2. hetének szombatja

Advent 2. hetének szombatja

„Keljetek föl és ne féljetek”

 
Jézus hirdette, hogy Ő az Atya akaratából azért jött el most, mert a megváltásnak meg kell történnie. Azt is hirdette, hogy ezt a szenvedő eljövetelt követi majd a dicsőséges eljövet, amikor mindenek győztes királyaként lép az Úr a földre. Mivel az apostolok kortársaikkal együtt arról ábrándoztak, hogy Jézus előbb-utóbb visszaállítja Zsidó országot a régen elképzelt módon, vagyis megmenti az állandó adófizető szolgaságból, legyőzi utolsó rabtartóját, Rómát, és a világ urává teszi Dávid utódait. Jézus háromszor is megjövendölte, hogy a zsidó nép vezetőitől el kell szenvednie a gyalázatos kereszthalált, azért nehezen nyugodtak bele, miért nem veszi előre isteni hatalmát. Különösen nehezükre esett újra hallani Jézus megnyilatkozását, amikor a dicsőség hegyéről ballagtak lefelé. Ott fent a három szemtanú, Péter, Jakab és János szemeláttára felöltötte Jézus isteni dicsőségét: „Ragyogott az arca, mint a nap, ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter akkor azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok." (Iz 42,1. MTörv 18,15);(Mt 17,2-5) a tanítványok ezt hallván igen megrémültek. Arccal a földre estek, nem mertek fölnézni, mígnem Jézus odament hozzájuk, megérintette őket és így szólt: „Ne féljetek!" (7) A tanítványok zavartan körülnéztek, de Jézuson kívül nem láttak senki mást. Viszont kaptak még egy tilalmat is: „Senkinek ne beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad". (9)Szegény három főapostol! Reménykednek, hogy Jézus nem meghal, hanem megdicsőül. A pokol tornácáról feljön az írásokból jól ismert két ószövetségi vezető, Mózes és Illés. Tanúsítják, hogy Mesterük az, akinek megismerték: Isten Fia. Az Atya ismét szól, mint három éve a Jordán partján. Jézus dicsőségben ragyog. Ő látják. Építenének nekik sátrakat. Minden készen lenne a dicsőséges hatalomátvételhez. Aztán minden eltűnik. Jézus ugyan ott marad, de megtiltja, hogy feltámadása előtt szóljanak erről a nagy élményről. Nem értik, ha Jézusban mindez a nagy dicsőség benne feszül, akkor miért kell újra elrejtenie, miért jön elő megint a kereszthalál és utána a feltámadás?Mi már még többet tudunk Jézus Egyházának dicsőséges vértanúiról, akik gyenge emberekként Uruk nyomában arattak fényes diadalt a halálon, kétezer év történelme annyira egyértelmű, hogy Jézus legyőzhetetlen, mégis annyi a konfliktus, az Egyházat szétszaggatták, Európa fényes keresztény történelme lassan megsemmisül, hazánkban is mintha az utóbbi hatvan év diadalmenetben gyalogolt végig a magyar kereszténység hátán.. Jézus pedig tűri mindezt. Próbáljuk földre szorult arcunkat mi is felemelni! Elég, ha magát Jézust csak az Oltáriszentségben megnézzük újra meg újra. Most is azt mondja, ha csak általam is: Keljetek föl és ne féljetek!