Nemzetek
elmélkedés második rész
Az Újszövetség idején a nemzetségtáblákban kitágult a zsidó gondolatvilág. Már nem ez a nép áll a központban, hanem az ábrahámi ígéretek legfontosabb szempontja:” Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” A nemzetségtáblákban ugyanis állandóan ott szerepel a nevek mellett az is, hogy ki milyen örökséget hagyott maga után leszármazottjaira: áldást vagy átkot, jó vagy rossz sorsot. Az Újszövetség legfontosabb üzenete, hogy a zsidó nép megszüli az isteni igeretek beteljesítőjét, Jézus Krisztust, aki „elveszi a világ bűneit”, büntetések helyett áldást hoz minden népre. Máté evangéliuma ezt vezeti le Jézus családfájában Ábrahámtól Dávidig, Dávidtól a babiloni fogságig, a babiloni fogságtól Jézusig 14-14 nemzedékbe sorolva a fontosabb ősöket. Beleszövi azt is, hogy három asszony neve különösen fontossá válik Isten gondviselő akarata szerint: Juda özvegyen maradt és többször megalázott menye, Támár (Tér 38,1-30) a zsidó kémeket mentő jerikói Ráháb (Józs 6,22-25), az anyósat vállaló és gondozó moábi Rut, (Rut). A tizennégyes felosztás a Messiás kiemelkedően fontos ősére, Dávidra figyeltet. Az ő nevének gyökhangzói:dvd számokat is jelentenek. Összegűk:5+4+5=14.A 145.zsoltárban olvassuk: „Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik”(4-7) Öröm énekében, a Magnificat-ban Mária önmagát nyilvánítja boldognak, mert jóságában rátekintett és kiválasztotta Őt az Úr az ígéreteket beteljesítő Megváltó édesanyjának. Az emberek nem csak az áldást öröklik őseiktől, hanem a bűnt és büntetéseit is: „így rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak Barakiás fiának véréig, akit megöltek a templom és az oltár között. Bizony, mondom nektek, rászáll mindez erre a nemzedékre”. (Mt 23,35-36) Jézus a saját nemzedékében is tapasztalja, milyen gonosz tud lenni: „a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét.” (Mt 12,39) Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek meg veletek? Meddig tűrjelek még titeket?”(Mt 17,17) Különösen ellenségeiben, a farizeusokban tűnik ki a gonoszság: „Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok, jó dolgokat mondani mikor gonoszok vagytok? Hiszen a szív bőséből szól a száj. A jó ember a jó kincséből jó dolgokat ad elő, a gonosz ember pedig gonosz kincséből gonosz dolgokat ad elő.” (Mt 12,34-35) Ezekért természetesen vállalni kell az értük járó büntetéseket: „Kígyók viperák fajzatai. Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől? (Mt 23,33) Jézus nem késik nevén nevezni a bűnök okát sem. „Ti az ördög atyától vagytok, és atyatok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug es a hazugság atyja. Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem. Ki vádolhat engem közületek bűnnel? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől” (Jn 8,44-47) Ez az engedetlen, lázadó magatartás méltán hívta ki Isten haragját: „Ma, amikor meghalljatok az ő szavát, meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában, ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben, noha látták cselekedeteimet negyven éven át! Megharagudtam ezért arra a nemzedékre és így szóltam: Mindig csak tévelyegnek szívükben! Ők azonban nem ismerték föl az én útjaimat. Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba! Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől. (Zsid 3,7-12) Főként ne történjék ez meg velünk Krisztus eljövetele után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése