Szentcsalád vasárnapja

Szentcsalád vasárnapja

 
„Nézd, nem adtál nekem utódot” Minden ember boldog akar lenni, mert így teremtette az Isten az embert. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy Isten szabta meg az emberi boldogság útját, feltételét: csak az lehet boldog, aki másokat boldogít; csak annyira lehet boldog mindenki, amennyire boldogítja a melléje rendelt társakat. Aki másként gondolkodik, nagy és szabad utakat barangolhat be, de a boldogságig nem jut el soha. Amikor Ádámot már megteremtette Isten, neki adta a gyönyörű paradicsomkertet, benne az összes növényt és állatot, az ember boldog büszkeséggel kihúzta magát: Ez tehát mind az enyém! Isten azonban látta a szívét, hogy egyáltalán nem boldog. Ekkor mondta ki az Úr a boldogtalanság okát: „Nem jó, hogy az ember egyedül van; alkossunk hozzá illő segítőt is!” (Ter 2,18) Isten ezzel jóváhagyta az ember teremtése előtt kimondott alapelvét: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter1,26) a Szentháromság szeretet-közösségének mintájára. Legyen az ember férfi és nő, váljanak egy közösséggé, szülessenek gyermekeik, tegyék egymást kölcsönösen boldoggá, és akkor boldogok lesznek. Megtörtént: Isten Ádámból kivett egy bordapárt, asszonnyá alakította, lelket lehelt belé, és az álomból ocsúdó Ádámhoz vezette. Ő így kiáltott fel örömében: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból”. (2,23) Belőlem való, és éppen mellém való: ketten egy testté leszünk. Ez az Isten szándékolta boldog házasság. Hol romlott el az újkori, de már ki tudja hányadszor tönkrement házassági intézmény? Ott ahol meghűlt a szeretet, ahol az önzés tönkretette a tiszta szeretetet, vagyis a másik boldogításának vágyát. A boldogítás mérhetetlen vágya minden szerelmesnek jólesik. A kemény férfitenyér simogassa le párja homlokáról a gondfelhőket, emelje ki asszonya kezéből a nagyobb terheket, ajka tudja kiejteni a szép-szerelmes vallomásokat harminc éves házasságban is. Ne feledje el soha a költő igazságát: „Tudtam én, hogy szóból ért a szeretet”. (Sík Sándor) Az Anyaszentegyház a múlt században azért rendelte el a Szentcsalád ünnepét, hogy figyeljen fel a bomladozó családi kötelékek sokasága: van egy olyan közösség, amely a család természetes örömforrásait nem kapta meg Istentől, de a másikért és Isten Fiának védelméért vállalt hősies fáradságot a természetfeletti örömök erejével úgy szentelte meg, hogy az tökéletes boldogságot jelentsen. Ez a természetfeletti örömforrás minden katolikus házasságban adva van a házasság szentségének erejében. Meríteni kell belőle bátran! A természetes házassági boldogság másik forrása a házastársak szerelméből forrásozó gyermekáldás. A család feladatot jelent, a mai viszonyok között néha nagyon kemény feladatot a szülők részéről, de hittel és szeretettel minden megoldható. Az áldozatos és felelős szülői szeretet biztonságot nyújt a gyermekeknek, az így felnevelt gyerekek pedig öregedő szüleiknek adják majd a boldog öregkor lehetőségét. Isten áldása tegye boldoggá családjainkat!