Nagyböjt ötödik hetének csütörtökje
Ábrahám, „sok nemzet
atyjává rendeltelek”
Továbbfolytatódik Jézus vitája a zsidókkal. Nem hisznek neki, hogy Ő az Isten Fia, sőt ördöngösnek nyilvánítják, tehát Isten ellenségének. Jézus ellentmond, és megígéri, hogy aki hisz benne, az „halált nem lát sohasem”(51) Ebbe a zsidók újra belekötnek, és hivatkoznak Ábrahám halálára. Jézus ezt a hivatkozást ragadja meg: Ábrahám hitt Istennek. Hosszú vándorútra kelt hite erejével, negyven évig várt arra, hogy az Isten ígérete beteljesüljön, és megszülessék a megígért fiú, aki majd örökli az ígéret földjét, és megsokasodva lakja azt jövendő népe. Elhitte, hogy négyszáz évig szolgaságban élnek utódai, de aztán szabadon folytatják majd az életüket. Elhitte, és elfogadta a körülmetélés jelét maga és utódai számára. Most itt van a beteljesülés: az utódok birtokolják az ígéret földjét, immár háromszor négyszáz éve, megszületett a Messiás, az ígéret szerint a zsidó népből, és a saját népe nem hisz neki. Micsoda ellentét. Ábrahám súlyosan megszenvedte a várakozást, de hitében ujjongott a beteljesülésnek, a szerencsés szemlélők pedig nem hisznek, és támadják őt. Sőt: „köveket ragadnak, hogy megkövezzék”(59) Jézus eltűnik előlük, és kimegy a templomból. Nagy előjel ez. A hitetlen nemzedéket elhagyja, és új népet készít magának, akik Ábrahámnak nem fiai vér szerint, de hitük által igen. Beteljesedik Isten ígérete, amit Ábrahámnak mondott: „sok nemzet atyjává rendeltelek. Nagyon megsokasítlak, és számos nemzetté teszlek.”(5-6) Köszönjük meg, hogy Isten nevében már mi is ott voltunk, és örülhettünk a hívő Ábrahámmal együtt az istenfiúságunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése