Az élet igéje – 2015. április
Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítójának kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzá fűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.
„Mindenkinek
mindene lettem” (1Kor 9,22)
A
korintusiakhoz írt első levélben Pálnak védekeznie kell, mert kétségbe vonják
apostol voltát. Pál, miután „látta Jézus Krisztust” (vö. 9,1), teljes joggal
tart igényt erre a címre. Bár élhetne apostoli jogával és hatalmával, inkább
szolidaritást vállal mindenkivel, egy lesz közülük, hogy eljuttassa hozzájuk az
evangélium újdonságát.
Ötször is elismétli, hogyan vált eggyé: a zsidókkal, és irántuk való szeretetből alávetette magát a mózesi törvénynek, noha magát nem tartotta a törvény alávetettjének; aztán a nem zsidókkal, akik nem követik a mózesi törvényeket, köztük is úgy van jelen, mintha a mózesi törvényen kívül állna, pedig a nagyon sokat követelő jézusi törvénynek van alávetve. Azokkal, akiket „gyöngének” neveztek – valószínű az aggályos keresztények voltak, akiknek problémát jelentett, hogy a bálványoknak áldozott húsból egyenek –, ő is gyöngévé vált, pedig „erős”, mert szabad ezektől. Egyszóval „mindenkinek mindene” lett.
Elmondja, azért tesz így, hogy mindenkit „megnyerjen” Krisztusnak, és mindenképpen „megmentsen” legalább némelyeket. Tudja, hogy csak néhányan fognak válaszolni szeretetére, de emiatt senkit sem szeret kevésbé, mindenki szolgálatára áll, ahogy az Úr példáján látta: Ő Isten volt, és „kiüresítette magát, szolgai alakot öltött és hasonló lett az emberekhez.” (Fil 2,7)
Ötször is elismétli, hogyan vált eggyé: a zsidókkal, és irántuk való szeretetből alávetette magát a mózesi törvénynek, noha magát nem tartotta a törvény alávetettjének; aztán a nem zsidókkal, akik nem követik a mózesi törvényeket, köztük is úgy van jelen, mintha a mózesi törvényen kívül állna, pedig a nagyon sokat követelő jézusi törvénynek van alávetve. Azokkal, akiket „gyöngének” neveztek – valószínű az aggályos keresztények voltak, akiknek problémát jelentett, hogy a bálványoknak áldozott húsból egyenek –, ő is gyöngévé vált, pedig „erős”, mert szabad ezektől. Egyszóval „mindenkinek mindene” lett.
Elmondja, azért tesz így, hogy mindenkit „megnyerjen” Krisztusnak, és mindenképpen „megmentsen” legalább némelyeket. Tudja, hogy csak néhányan fognak válaszolni szeretetére, de emiatt senkit sem szeret kevésbé, mindenki szolgálatára áll, ahogy az Úr példáján látta: Ő Isten volt, és „kiüresítette magát, szolgai alakot öltött és hasonló lett az emberekhez.” (Fil 2,7)
„Mindenkinek
mindene lettem”
Chiara
Lubich ezt az alapállást hangsúlyozza, amikor a „szeretet művészetéről” beszél,
melyet egyetlen kifejezésben összegez: „váljunk eggyé”. A szeretet
„diplomáciáját” látja ebben. „Ha valaki sír – írja –, sírjunk vele! Ha nevet,
örüljünk vele! Így megoszthatjuk egymással a keresztet, hogy több vállra nehezedjen,
és megsokszorozódik az öröm, mert sok szív részesedik benne. […] Váljunk eggyé
a felebaráttal Jézus iránti szeretetből, Jézus szeretetével, mígnem a felebarát
is, a bennünk lévő isteni szeretettől édesen megsebezve eggyé akar majd válni
velünk, és kölcsönösen segíteni kezdjük egymást, megosztjuk álmainkat,
terveinket, érzéseinket. […] Ez a szeretet diplomáciája. Kifejeződésében és
megnyilvánulásában nagyon hasonlít a szokásos diplomáciához, mert nem mindent
mond ki, amit elmondhatna, mert a testvér nem örülne neki, és Isten előtt sem
lenne kedves; tud várni, tud szólni és célba tud érni. Az Ige isteni
diplomáciája, aki testté lett, hogy átistenítsen minket.”
Chiara finom pedagógiával bemutatja az „eggyé válás” mindennapos akadályait is: „Néha a szétszórtságból, néha a kontroll nélküli vágyból adódik, hogy meggondolatlanul elmondjuk, amit gondolunk, vagy kéretlenül tanácsot adjunk. Máskor azért nem vagyunk kész eggyé válni felebarátunkkal, mert úgy gondoljuk, nem érti meg szeretetünket, vagy más előítéletek fékeznek le irányában. Megakadályozhat az a rejtett szándék is, hogy megnyerjük saját ügyünknek.” Az eggyé váláshoz tehát határozottan „arra van szükség, hogy elvágjunk, vagy félre tegyünk mindent, ami leköti a szívünket és a gondolatainkat.” Folyamatos és fáradhatatlan, kitartó és érdek nélküli szeretetre van szükség, mely Isten nagy és hatalmas szeretetére bízza magát.
Chiara finom pedagógiával bemutatja az „eggyé válás” mindennapos akadályait is: „Néha a szétszórtságból, néha a kontroll nélküli vágyból adódik, hogy meggondolatlanul elmondjuk, amit gondolunk, vagy kéretlenül tanácsot adjunk. Máskor azért nem vagyunk kész eggyé válni felebarátunkkal, mert úgy gondoljuk, nem érti meg szeretetünket, vagy más előítéletek fékeznek le irányában. Megakadályozhat az a rejtett szándék is, hogy megnyerjük saját ügyünknek.” Az eggyé váláshoz tehát határozottan „arra van szükség, hogy elvágjunk, vagy félre tegyünk mindent, ami leköti a szívünket és a gondolatainkat.” Folyamatos és fáradhatatlan, kitartó és érdek nélküli szeretetre van szükség, mely Isten nagy és hatalmas szeretetére bízza magát.
„Mindenkinek
mindene lettem”
Ez az evangéliumi meghívás nem azt kívánja, hogy kritika nélkül
elfogadjuk a másik minden cselekedetét, mintha nem lenne saját életstílusunk
vagy saját elképzelésünk. Ha oly mértékben szerettünk, hogy a másikká váltunk,
és amiben osztozunk vele, az ajándék, szeretetből, és őszinte kapcsolatot szült
közöttünk, akkor meg lehet, sőt meg is kell osztanunk vele gondolatainkat, még
akkor is, ha esetleg fájdalmat okozunk ezzel, de végig meg kell maradnunk a
legmélyebb szeretetben. Az eggyé válás nem a gyengeség jele, nem nyugodt, békés
együttélésre törekvés, hanem egy szabad és szolgálatkész ember megnyilvánulása,
amihez bátorságra és határozottságra van szükség.Fontos, hogy szem előtt tartsuk az eggyé válás célját is.
Pál az üdvösségre szeretné vezetni az embereket, ezzel igazolja, hogy mindenkinek mindene lett. Ez az út, hogy beléphessünk a másikba, és felragyogtassuk a benne élő jót és igazat, felégessük az esetleges hibákat és elültessük benne az evangélium magját.
Ez a szándék „eggyé válásunk” végső oka. A politikának és a kereskedelemnek is érdekében áll közel kerülni az emberekhez, behatolni a gondolataikba és megérteni igényeiket, szükségleteiket, de itt mindig jelen van a törekvés, hogy ez megtérüljön. Az „isteni diplomáciában – Chiara szerint – éppen az a nagy, a sajátos és talán páratlan is, hogy a másik java mozgatja, és az önzésnek még az árnyékától is mentes.”
„Váljunk eggyé” tehát, hogy mindenkit segítsünk növekedni a szeretetben, és így hozzájáruljunk az egyetemes testvériség megvalósulásához, ami Isten álma az emberiségről, Jézus az életét adta ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése