Nagypéntek
„A hatodik órától a kilencedik óráig (tizenkettő-tizenöt óra) sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: Éli, Éli, lamma szabaktáni? Vagyis: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: Illést hívja. Egyikük odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: „Hadd, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa. Most Jézus még egyszer hangosan kiáltott, és kilehelte lelkét” (Mt 27,45-50) János evangélista is ír erről a hangos szóról: „Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: Szomjazom! Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: Beteljesedett. Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét” (Jn 19,28-30) Márk apostol is Illés hívását erősíti meg.(Mk 15,33-36) Lukács apostol, aki görög orvosból lett keresztény, Pál tanítvány, érzékeny másra is: „a hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét. Amikor (a vezénylő pogány római) százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt” És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, élén a zsidó főtanács tagjaival, akik a bírói teremben vallatták Jézust, majd ordítva szekundáltak a főpap kérdésére: Tehát te vagy az Isten Fia? Ő pedig azt mondta nekik: Ti mondjátok, hogy én vagyok. Mi szükségünk van még tanúkra? Mondták erre. Magunk hallottuk a saját szájából’(Lk 22,70-71)) és ez elegendő kimondani. Méltó a halálra! „Ez az egész tömeg mellét verve szétoszlott”(23,48) A déltől kezdődött sötétben Jézus ellenségei tanításait skandálták gúnyosan, „mi győztünk”gőgjével a katonakordon mögött. Jézus tanítványai és a segítő asszonyok csoportja tőlük kicsit eltávolodva figyeltek, mint a tizenegy apostol is. Mindegyik csoport hallotta, hogy Jézus Atyjának beszélve mondja erőteljes hangon: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” Ki az Atyja? Hol van? Jézus látja Őt? Miért inaltak el ellenségei? A templomból hozták a gyors hírt:„A templom függönye kettéhasadt felülről egészen az aljáig” (Mt 27,51a) Ezt a függönyt évente egyszer az engesztelés napján csak a főpap húzhatta kicsit félre, hogy benézzen és lássa Isten dicsfényét, mint az üdvözültek.(51) Jézus nagyobb főpap talán, mint Áron és utódai, köztük az idei, a halálos ítéletet kimondó Kaifás? A választ könnyű kitalálni annak, aki is meri Isten könyvét, a Bibliát és az Egyházról szóló katolikus tanítást. Tudni kell, hogy a Bibliában a Messiásról szóló tanítás nem az ároni papsághoz sorolja a Messiást, hanem a minap bemutatott Melkizedek utódjának emlegeti: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” (Zsolt 110,1) „Az Úr megesküdött és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint”(4) Jézusban ez a főpapság teljesen tökéletes, hiszen a pap, elsődlegesen a főpap „Közvetítő Isten és emberek között, Jézusban pedig a megtestesülés óta Isteni Személye alatt örökre összefűzve van az isteni és emberi természet. Jézus emberi teste a keresztről levéve ott feküdt Édesanyja ölében, aki nem mozdult el felfeszített Fia mellől. Vele szemben kellett lennie az Atyának, mellette a Szentléleknek, hiszen halála pillanatában utolsó emberi erejével kiáltotta: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” De aztán rövid idő múlva, mire a pokol lakói visszatértek örök rabságuk területére, Jézus lelke is „alászállt a poklokra”. Előbb a pokol tornácára, hogy az Ószövetség minden rá váró üdvözültjét köszöntse. Aztán elköszönt tőlük, és bement a pokol büntetőterületére, hogy rengeteg kínja után, amit az egész emberiségtől átvállalt, megkapja az elégtételt: „Ezért Isten felmagasztalta és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben,földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”.(Fil 2,9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése