Nagykedd

Nagykedd
Iz 49,1-6 ;Jn 13,21-33.36-38
„Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem”

Jézus nagyon jól tudta, hogy mit vállal, amikor ezer évvel a tényleges megtestesülés előtt ős apját Dávidot elragadtatásba emelte. Amint Szent Pál sem tudta, amikor elragadta Isten ereje, hogy testben-e, nem tudom, vagy testen kívül nem tudom, Isten tudja”, de elragadtatott a harmadik égig, majd elragadtatott a paradicsomba (2Kor 12,1-4) így Dávid sem  tudhatta, hogyan hallja a mennyei beszélgetést, de beleszőtte a 40. zsoltárba: „Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”. (Zsolt 40,7-9) Jézus azt is tudta kezdet óta, hogy szenvednie kell, és hogy a szenvedéseit súlyosbítja az a tény, hogy az Ószövetségi kiválasztottak, a főpapok és írástudók adják halálra, követelik a pogányoktól, hogy pogány módon feszítsék keresztre.(Mt 16,21-23) Akiknek Őt igazolniuk kellett volna, azok nevezték csalónak. Ugyanígy el kellett viselnie, hogy élete egyik legnagyobb ajándékának meghirdetése alkalmával sok tanítványa elhagyta őt, mert nem tudták elfogadni, hogy szent Testével és Vérével fogja táplálni a b enne hívők lelkét. Jólesett neki a főapostol hűségnyilatkozata, de ugyanakkor hozzáfűzte élete nagy keresztjének kinyilatkoztatását is: „Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög. Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül”. (Jn 6.70-71) Ez a rettenetes előre tudás! És most a Mester sok kedvessége ellenére mégis beérett az elhatározás: Júdás ténylegesen árulóvá lett. Ki kellett mondania, mert „megrendült lelkében” és erről tanúságot kellett tennie, hogy tudják meg a valóságot, szenvedésének ezt a nagy fájdalmát is nemcsak az ott lévők, hanem az eljövendő századok keresztényei: Akik szeretik Jézust, azok szívében erősödjék a részvét, akik pedig Júdást követik, azok lássák tisztán, hogy mit okoznak Jézusnak, és szégyelljék magukat. Vagy ha a szégyen még nem érett meg bennük, tudják meg biztonsággal, mi vár rájuk a történetük végén. Előbb-utóbb ugyanis minden játszma véget ér. Péter ugyan emlékezhetett volna a Mester korábbi kijelentésére az eukarisztikus ígéret után, de most újra meg akart győződni az igazságról. Ezért a neki háttal fekvő Mester fölé emelkedve int Jánosnak, aki Jézus arca felé fordulva éppen kérdezni kívánja Őt: Kérdezd meg, „kiről beszél?” Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? Jézus azt felelte: Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom. Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belé szállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: Amit teszel, tedd meg gyorsan!”. (Jn 13,24-27) Csak ketten tudták meg ekkor a nagy bűnt. Így akarta Jézus. Aztán megtudta mindenki. Most is így van, ha Jézusát és Egyházát súlyosan sérti valaki. Előbb él az irgalmasság. De következik utána az igazságosság, ha valaki nem tart bűnbánatot!