VILLAMAGNAI BOLDOG LŐRINC

VILLAMAGNAI BOLDOG LŐRINC

 (1475-1535)

 Lőrinc a Marche tartomanytól délre eső Abbruzzo tartomány keleti felében, Villamagna-ban született. Erről a hegyes, dombos vidékről alig akad ferences szentünk, boldogunk. Szülei nemes és köztiszteletben álló emberek voltak némi emberi gyarlósággal. Amikor ugyanis fiuk bejelentette, hogy ferences óhajt lenni, apja mindenáron le akarta beszélni. S amikor se a szép szó, se a szidalmak, fenyegetések nem használtak, fiát házi őrizet alá helyezte. Lőrinc azonban innen megszökött, s apja ellenére ferences lett. Fogadalma letétele után pappá szentelték s a környéken hirdette Isten igéjét szép eredménnyel. Szavával, jópéldájával sokakat segített az istenes életre. Amikor látták erényes, önmegtagadó életét, egyre inkább szentként emlegették. Lőrinc olyan korban élt, mely az Egyház egyik legválságosabb kora volt: a reneszánsz egyes főpapjai, urai, sőt szerzetesei lejáratták az Egyház tekintélyét. Ekkor lépett fel Luther: megszövegezte az új vallás tételeit (1517), a pápa kiközösítette (1520), Rómát a zömében protestáns hadsereg szörnyűségesen feldúlta (Sacco* di Roma 1527). Mindezek az események nem voltak ismeretlenek Lőrinc előtt, beszédeiben ki kellett térni rájuk. Feltűnő, hogy két női ferencest kivéve (B. Ludovica és Merici Szt. Angéla) ezidőtájt nincs Itáliában más ismert ferences szent vagy boldog Lőrincen kívül. Vannak szép számmal ferences szentek, boldogok, de a század második felében, már a katolikus megújhodás korában (pl. Alkantarai Szt. Péter). Lőrinc halála igazi papi halál: Ortonában (szintén az Abbruzzo tartományban) egyik nagyböjti beszéde közben a szószéken rosszul lett, rá egy-két nappal meg is halt 60 éves korában. Évszázados tiszteletét XI. Piusz pápa hagyta jóvá.

„Jézus, minden gyötrődő lélek igaz java és édes vigasztalója, fordítsd szemedet szeretettel Róma felé. Tekints irgalommal Jegyesedre, mely ily nagy viharral küszködik: mennyi vérnek kell még folynia köztünk, ha a te áldó és megbocsátó Kezed meg nem állítja a vészt és helyre nem állítja a békét, egyetértést, mint a hajdani időkben, amikor még Egyházad alázatos és szegény volt.”

Savonarola imája a 15. század vége felé.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Lőrincet lelki erővel ruháztad fel, hogy szerzetesi hivatása útjában a nehézségeket legyőzze, s igehirdetésével s erényes életével sokak épülésére legyen. Add, hogy minket tőled semmi kísértés vagy más viszontagság el ne tántorítson. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.