Péntek húsvét 5. hetében

Péntek húsvét 5. hetében         
ApCsel 15, 22-31; Jn 15, 12-17
„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”

Az Ószövetségben a szövetség megkötésekor Isten tíz parancsot adott népének, Izraelnek. Ennek a tíz parancsnak Mózes utolsó tanításai között megformálta a lényegi összefoglalását: „Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből” (MTörv 6, 4-5) Ez az első három parancs lényege. A 4-10. parancs összefoglalását már hamarabb megadta az Úr: „Szeresd felebarátodat, mint te magadat, -- én vagyok az Úr!” (Lev 19, 18) Jézus megerősítette ezt az örökké érvényes rendelkezést, és még hatékonyabban kifejezi a felebaráti szeretet emelt szintű formáját: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”Jézust az Atya úgy szereti, hogy öröktől fogva szüli őt isteni módon, és ugyanígy öröktől fogva ajándékozza Fiának egész isteni természetét: szeretete tehát végtelen, tökéletes. A Fiú ezért a szeretetért úgy szereti Atyját, hogy a neki ajándékozott végtelen istenséget csorbítatlanul azonnal visszaajándékozza neki. Valami hasonlót két tőlünk is: Mi a kicsi mindenünket ajándékozzuk neki, mi is csorbítatlanul. Ezt a tökéletes szeretetet itt, a földön tanuljuk meg odaadni, hogy mi is a lehető legtöbb viszonzást kapjuk Istentől fokozatosan földi életünkben, beteljesülten pedig odaát. Az utolsó akkord a felebaráti szeretetben, ha az életünket tudjuk odaadni:„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. (Jn 15, 13) Érthető minősítés: Így az ember a maga kicsi mindenét adja oda barátaiért, amije akkor van az életből, de odaadja azt is, amije lehetne még a későbbiek folyamán, ha életben maradna. Jézus megmagyarázza, hogy az egyszerű sorból elhívott, kiemelt férfiakat már barátainak fogadta el: „Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek”.(14-15) Jézus barátsága tehát azzal kezdődött, hogy tanítása teljességét adta át nekik. Felemelte őket olyan magasra, amilyenre kevés ember jut fel. Mások ugyanis emberi ismereteket közölnek sokszor hiányosan és bizonytalanul erről a világról. Az apostolok viszont az isteni titokvilágból kaptak biztos igazságokat. Hol állnak ma az emberi tudományok a kétezer évvel ezelőtti állapotukhoz képest! Jézus igazságai, amiket az Egyház hirdet, lényegileg változatlanok. Jézus barátságának másik jele a kiválasztás: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek”.(16) Munkájuk gyümölcse örökre megmarad. De a mi szeretetünk gyümölcse is!