Pünkösdre várva 15.

Pünkösdre várva 15.

Amikor Jézus tanítványai aggódó lelkébe lát, hogy megnyugodjanak ezt szóvá is teszi,akkor az emberi élet egyik legizgalmasabb aggodalmára irányítja figyelmünket. Isten az emberi életfakasztást igen megrázó gyönyörrel kötötte össze. Az édesanya aztán a továbbiakban sok örömmel kíséri az új ember alakulásának fázisait, de akadnak olyan kísérő jelenségek is, amelyek nehezek, az édesanyák egyedül észlelik és viselik el hősiesen. Az édesapák figyelmessége sokat segít, és az édesanyák ezért hálásak is. A Bibliában így írják le azt a különleges gondot, amit Izsák és Rebekka egy ideig elszenvedtek, amikor Ábrahám és Sára sorsát viselték. Rebekka anyósához, Sárához hasonlóan egy ideig meddő volt Izsák imádkozott feleségéért. Félt attól, amit szüleitől hallott, hogy csak kilencvenöt éves korukban születhetett meg ő, sok-sok gond közepette. (Ter 21,1-7) Amikor Rebekka áldott állapota megörvendeztette a házaspárt, hamarosan ijedten ébredt rá Rebekka, hogy „gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: Ha így áll a dolog, miért élek még? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; az Úr ezt válaszolta: Két nép van a méhedben, méhedből két nép válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak. Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték. Atán kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték. Izsák hatvan éves volt, amikor megszülettek” (Ter 25,22-27) Az ősbűn miatt a szülés fájdalmakkal jár, ezért utal az Örök Atya szeretetére. Az emberiség nagy újjászületése zajlik, a világ igen fontos mozzanata a megváltás. Jézus az Atya szeretetét vállalva saját maga készül rá. A történelem során később is jelentkező nehézségek elviselése után teljes bizonyossággal ajánlja az apostoloknak és a mindenkor élő Krisztus-hívőknek: „Kérjetek (az Atyától bármit), és kaptok, hogy örömötök teljes legyen” (Jn 16,24)