Évközi 2. hét szerda
Való igaz, a gonosz erősebb, mint mi vagyunk, s ugyanazokkal a
fegyverekkel, melyekkel ő harcol, lehetetlen legyőznünk őt. Azonban pontosan
gyermekségünk – nem testi vagy pszichológiai értelemben, hanem
istengyermekségként értve – tehet esélyessé a győzelemre, amennyiben olyan
fegyvereket ad kezünkbe, melyeket ellenségünk lenéz és megvet, vagy egyáltalán
nem is ismer.
Az istengyermekség azt jelenti, hogy bár látszólag kisebbek és gyöngébbek
vagyunk, a megszentelő kegyelem által az isteni természet részesévé lettünk, s
így nem csupán morálisan, de ontológiailag is fölötte állunk a bukott
angyalnak, aki elutasította az isteni életet. Első számú fegyverünk ennek hálás
tudata legyen. A második Isten magasztalása és nevének dicsérete, válaszként a
gonosz átkozódására és gyalázkodására. Minél nagyobb a kísértés, annál nagyobb
szükség van arra, hogy Isten oltalmába helyezzük magunkat, imádva és áldva őt.
A harmadik fegyver annak belátása és tudatosítása, hogy ez a harc az Úr ügye.
Nincs felszabadítóbb, biztatóbb és megerősítőbb annál, mint hogy felismerjük: a
rossz ellen, az üdvösségért vívott küzdelmünk nem a mi egyéni, elszigetelt
erőfeszítésünk csupán, hanem része az Egyházban, a földön, sőt az egész
világmindenségben folyó gigantikus csatának, melyet az Úr saját ügyének tekint,
és veszni semmiképpen sem hagy. Negyedik fegyverünk ezért legyen az ő
keresztje, mellyel üdvösségünket a maga ügyévé téve legyőzte a sátánt, és
megszerezte nekünk az életet. Végül az ötödik fegyver az Istenbe vetett
határtalan bizalom: „Az Úr kezembe fog adni téged.”
Urunk Jézus, add, kérünk, kegyelmedet, hogy a Tőled
kapott mennyei fegyverzet birtokában bátran szembeszálljunk az Ellenséggel, és
nevedet segítségül híva nap mint nap megvívjuk a jó harcot. Segíts, hogy
megtaláljuk a módját, hogyan győzzük le a rosszat a jóval önmagunkban és
környezetünkben, nem az emberi szempontokra és előírásokra, mint inkább Terád
figyelve, aki szombaton sem mulasztottál el jót tenni, gyógyulást adni, életet
menteni.
Szent Sebestyén vértanú, aki a császár fegyvereinél
többre becsülted Krisztus fegyverzetét, és vértanú haláloddal tanúskodva
Uradról az ő örök győzelmének részesévé lettél, imádkozz érettünk, hogy
példádra és közbenjárásodra egykor mi is elnyerjük a győzelmi koszorút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése