Árpádházi Szent Margit

Árpádházi Szent Margit szűz
2Kor 10,17-11,2   Mt 25,1-13
„Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben”

Jézusnak ez a most felolvasott beszéde utolsó remekművei között található. Ezek az utolsó beszédek a nagy elszámoltatásról szólnak. Ez és a legutolsó példabeszéd az ítélet legfontosabb szempontját állítja elénk: ki menyire vallotta alapvető szempontnak az élete folyamán a szeretet erényét, annyira lehet biztos az örök üdvösségben. Az olaj, amely táplál is, meggyújtva világít is, szemléletesen jelzi az önmagát teljesen felemésztő emberi szeretetet. Hű megjelenítője nemzetünk nagy kincsének, Árpádházi Szent Margitnak. Jó felnézni rá, és mostani tatárjárásunkban oltalma alá menekülni. A magzat együtt él édesanyjával. Nemcsak hogy az ő testéből építi fel a maga testecskéjét, hanem érzi az anyai örömöket, gondokat, bánatokat, szenvedéseket is. 1241-ben IV. Béla a magyarok akkori királya levelet kapott Batu tatár kántól,aki óriási hadsereggel készült Európát meghódítani. Ebben a levélen felajánlja Béla magyar királynak, hogy seregével együtt csatlakozzék a tatár haderőhöz. Egyesült erővel legyőzik egész Európát, és közösen fognak uralkodni. Béla király iszonyú gondokkal a szívében megy feleségéhez. Elmondja a tatár ajánlatot. Azt is, hogy ha elfogadja, megcsúfolja Jézust és a Magyarok Nagyasszonyát, aki Géza nagyfejedelemnek ezt mondta: születendő fiad rengeteg jót tesz az én Fiamnak, Jézusnak, és én ezért a te népedet örökre oltalmamba veszem. Szent István hű szolgája lett az Isten Fiának. A népünk azóta a keresztény Európának, Krisztus titokzatos testének, a keresztény katolikus Egyháznak a védelmére van kiszemelve. Nem tehetem meg, hogy elfogadjam Batu kán ajánlatát, és segítsem lemészárolni Jézus híveit. Ha viszont ellene mondok, a pogány szörnyű bosszút áll rajtunk. Feldúlja hazánkat. Minden rosszra fel kell készülnünk. Sír a királyné, bújnak hozzá apró gyermekei, és a kis magzat átérez minden veszedelmet. A király pedig, mielőtt hadba szállna, kocsikra rakja feleségét, gyermekeit. A hadi úton haladnak Délnyugat-Dunántúl felé, Segesdre, a királynői várba. Az elvesztett Mohi pusztai csata után a királyt üldöző tatárok elől végül a király is ide menekül, és azonnal tovább a tengerpartra. Ott születik meg a várt gyermek, akit szülei már korábban Istennek ajánlottak örökös szolgálatra, csak mentse meg romba döntött hazánkat. Isten elfogadta hűséges gyermeki áldozatot. Isteni módon, egyetlen mozdulattal kiemelte a földi élők közül a tatár nagykánt. Batu, aki utóda szeretett volna lenni, azonnal egész seregével elhagyta a tönkretett országot. A gyermek nem tudta, csak sejtette édesanyja gyötrelmes érzéseiből a veszedelmeket. Pár boldog év után, amelyet szülőfalumban töltött, amíg édesapja járta és újjá építette hazánkat, meg kellett neki mondani, hogy ő a mentőangyala a tönkretett hazának. Ő pedig elfogadta, hogy élete végéig kolostori élet magányára van szentelve. A kegyelem, amely már anyja méhében felkészítette őt az áldozatra, a néhány éves kislányt képessé tette arra, hogy örömmel vállalja a további áldozatot. Margit, nagy szentünk, ajánld hazánkat Urunk, Jézus kegyeibe!