Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – a szomjazóknak italt adni

Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. 2016. január 10-én a dévai templomban tartott elmélkedésben az irgalmasság testi cselekedeteinek második állomásáról beszélt: a szomjazóknak italt adni.

Böjte Csaba testvér a második elmélkedésben arról szólt, miért is van szükség arra, hogy az irgalmasság iskolájába járjunk. Meg kell tanulnunk egymást szeretni – hangsúlyozta. Ahogy a vas a tűzben áthevül és szépen formálódik, úgy az emberek egymáshoz is könnyen hajlanak, ha szeretet van közöttük. Ha ez nincs, feszültség alakul ki, elkezdődik a „hideg kovácsolás”. A szeretetet meg lehet tanulni – buzdított Csaba testvér.

Feltette a kérdést hallgatóságának, hogyan teljesítették az első házi feladatot, ami az volt: az éhezőknek enni adni. Válaszként elmesélte, hogyan végezte el ő maga a házi feladatot. Elment Vajdahunyadra, a szegénynegyedbe, ahonnan az évek során sok gyereket fogadtak be Déván. Meghívta pizzára a már nagyobbakat, és örömmel tapasztalta, hogy hordozzák magukban mindazt, amit náluk nevelkedve tanultak. Nem volt értelmetlen az éhezőknek enni adni – állapította meg örömmel.

Az egyik volt diákjuk felhívta a figyelmet arra, hogy most is sok gyerek él a vajdahunyadi szegénynegyedben: másnap negyvennégy gyermeket összegyűjtöttek, és elmentek velük cukrászdába. Böjte Csaba tréfásan meséli el, hogyan mentek velük a hóban, latyakban, hogyan érkeztek meg, hogyan siettek ki az emberek a cukrászdából a sok szegény kisgyermek láttán, és így hogyan jutott hely mindannyiuknak. Érdemes volt elmenni, nagy öröm volt velük lenni. Jó dolog jónak lenni. Jó dolog a szeretet útján járni. A világot valóban csak az önzetlen szeretet tudja jóvá tenni – állapította meg. Hangsúlyozta, hogy ezzel ellentétben a méricskélő, számítgató kapcsolat az élet minden területén – így a menekültekkel kapcsolatban is – olyan, mint egy érdekházasság, nem lesz belőle tiszta szerelem.

Böjte Csaba ezt követően rátért a második leckére: a szomjazóknak inni adni. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ember a mai világban is szomjazhat, és felidézte fiatalkori emlékét, amikor katona volt Romániában. A nyári melegben, nagy menetelés után egy fejkendős néni az út szélén rozsdás pléhcsuprokból adott inni a fáradt katonáknak. Korábban sok sérelem, harag élt benne a románokkal szemben, akik elvették tőle az édesapját. Ez a reszkető kezű, kedves néni azonban azzal a csupor vízzel ledöntötte benne az előítélet falait.


Jézus Krisztus erre biztat: a szomjazónak inni adni. Ő maga is szomjazott a kereszten. Csaba testvér megosztotta hallgatóival, hogy Teréz anya nővérei a kápolnájuk falára egyetlen szót írnak: „Szomjazom.” Isten szomjazik a mi szeretetünkre, jóságunkra, irgalmasságunkra. Teréz anya azt vallotta: „Életünk célja, hogy enyhítsük a szeretetre szomjas Isten szomjúságát.”

„Nézzünk magunkba, csendesedjünk el, és vegyük észre azt az embert, aki szomjas körülöttünk. Lehet, hogy nem vízre szomjazik. Mindannyian szikkadt földek vagyunk, szükségünk van egymás szeretetére, jóságára. Oltsuk egymás szomját jó cselekedetekkel, az irgalmasság tetteivel ezen a héten is. Ne hidegen püföljük egymást, hanem szeretetünk tüzében hozzuk izzásba testvéreinket is, és akkor biztos, hogy formálva formálódunk, szebb lesz körülöttünk a világ, és az öröm rózsája bennünk is szirmokat fog bontani és ki fog nyílni” – zárta Az irgalmasság iskolája sorozat második homíliáját a dévai templomban Böjte Csaba ferences testvér.

Január 13-án Csíksomlyón Csaba testvér újabb gondolatokkal egészítette ki az irgalmasság második testi cselekedetéről szóló elmélkedést. Nem elég elmélkedni az irgalmas szeretetről – hangsúlyozta. A mákból ópium lesz, a dumákból meg konferenciák, mindkettő nagyon káros az egészségre, elalszik tőlük az ember – mondta tréfásan. Javasolta, hogy próbáljunk mindennap egy kicsiny irgalmas cselekedetet gyakorolni.

Inni adni a szomjazóknak – a kánai menyegzőn Jézus bort adott. Böjte Csaba tréfásan megjegyezte: milyen jó, hogy Jézus nem szűk látókörű, nem tart attól, hogy megszólják ezért, hiszen lakodalom van, belefér. Jó dolog a barátokkal, rokonokkal leülni egy kicsit borozni, leülhetünk a házastársunkkal is egy pohár borra, hogy elbeszélgessünk egy kicsit. Vagy meghívhatjuk a szomszédasszonyt egy kávéra, teára – javasolta.

Csaba testvér ezt követően egy szép történetet mesélt el arról, mennyire fontos megbocsátani egymásnak. Magyarországon gyóntatott egy asszonyt, aki elvált a férjétől, nem ment újra férjhez, de nem tudott megbocsátani. Gyóntatóként arra kérte, próbáljon megbocsátani, hiszen Jézus neki is megbocsátott. Végül azt adta penitenciának, küldje el hozzájuk a férjét havat lapátolni, fát vágni: hadd nézze meg, rendes ember-e. „Na, látszik, hogy az idegeire ment a cölibátus” – volt az asszony válasza. Néhány hónap múlva azonban a férj valóban elment Dévára: meg akarta tenni a feleségének, amit kért, hogy az megbocsásson neki. Nem volt templomba járó ember, viszont erős volt, és volt ideje. Kiderült, hogy szeret kályhát építeni: összeraktak egy főzőkályhát, aztán egy kemencét, végül a férfi ott maradt két hónapig. Csaba testvér figyelmeztette az asszonyt: jöjjön érte, mert olyan rendes ember, hogy egy székely menyecske lenyúlja, ha nem figyel. Férj és feleség azóta is együtt vannak.

Jó dolog lenne megtanulni az Istentől az irgalmasságot – fejezte ki reményét Böjte Csaba, majd Ferenc pápát említette példaként, aki minden héten elmegy szentgyónást végezni. Kicsik vagyunk, porszemek vagyunk, elgyengülünk, elesünk, szükségünk van egymás támogatására – hangsúlyozta. Kérte, hogy ne a tökéletes lényt keressük egymásban, hanem vegyük észre a másikban a zarándokot, aki csetlik-botlik, de velünk együtt halad a végtelenség felé. Próbáljuk meg meghallgatni a másik gondját, próbáljunk irgalmas szeretettel segíteni, hogy túljusson rajta. „Hiszek az irgalmasság világot formáló erejében” – jelentette ki a homília zárásaként Böjte Csaba, majd megkérte a híveket, álljanak fel, akik hisznek az irgalmasságban. Mindenki felállt.

Január első hetében kezdődött ferences szerzetes beszédsorozata, amely húsvét ünnepével ér véget. Hétről hétre az irgalmasság tizennégy cselekedete közül egyet-egyet elmélkedik át Csaba testvér. Minden héten legalább két elmélkedést szeretne megosztani a dévai iskolába beiratkozott tanulókkal.