NECCHI* LAJOS
orvos, III. r.
(1876-1930)
Milánóban született. Már fiatal korában síkraszállt
Krisztus és az Egyház ügyéért. 23 éves korában Ferrari bíborostól megkapta a
Pro Ecclesia et Pontifice kituntetést a katolikus akció terén kifejtett
tevékenysége miatt. Városában a vallás eszméjét képviselte a munkások között s
a városi tanácsban is, bár nem szívesen kapcsolódott bele a politikába.
Öntudatos tagja volt a Ferences III. rendnek. Kora vallástalan szellemével
szembeszállva erős hitével és szeretetreméltóságával sokakat megnyert Krisztus
ügyének, köztük a későbbi ferencest és a milánói egyetem alapítóját, Gemelli Ágostont.
Együtt alapították a Szent Szív egyetemet. Orvosi tudását, egyetemi működését
mint a biológia tanára, az apostolkodás szellemében végezte. Nemcsak a test,
hanem a lélek gyógyítására törekedett, felkarolta a szegény betegeket. Sok
mindenben hasonlított Batthyány Lászlóra. Csodálatos lelki szépsége különösen
betegségében mutatkozott meg. Soha senkinek sem panaszkodott, még feleségének
és gyermekeinek sem. Tudott mosolyogni a legkegyetlenebb fájdalmak között is.
Különszobát rendeztetett be magának, ott szenvedett álmatlan éjszakákon át.
Vallotta: „Kész vagyok rákbetegségben meghalni, mert a test legnagyobb
fájdalmai Krisztus testében szentelődtek meg.” 1930. jan. 10-én halt meg.
Végrendeletében meghagyta, hogy sírkövére ezt véssék: „Necchi Lajos, ferences
harmadik rendi.” Halála után három évre tanártársai, köztük P. Gemelli,
betegei, ismerősei boldoggá avatása elindítását kérték. Az eljárás folyamatban
van.
Necchi professzor vallomása Istenről és a szeretetről:
„Ha a szavak szépségéhez kell mérnünk a fogalom
fennköltségét, akkor a legnagyobb szó Isten imádandó neve. Csak egyetlen szó
van még, s ez nagy, mint Isten neve s a legédesebb az emberi ajkakról elhangzó
szavak között: a szeretet.”
Imádság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése