Az Irgalmasság Szent Éve 64.

Az Irgalmasság Szent Éve - Isten örökkévalón figyel

Az előzőekben arra figyeltünk, hogy Isten örökkévalón figyel gyermekeire, a gyenge emberekre. Jó példa erre a tengeren utazók vagy munkájukat a hajókon végzők fölött őrködő Atya: „Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken: ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit. Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette. Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak. Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe” (Zsolt 107,23-30) Mi történik, ha ez a választott istenes ember elszakad Urától? Az irgalmas Isten nem űzi el még messzebbre, hacsak maga el nem bujkál Istene elől, vagyis megátalkodik, azaz megalkuszik a bűnnel? Isten tudja, hogy ez félelmetes állapot, Istent megrendíti, hogy egészen elnyeli a vétkest a bűn, Ő azonban harcol érte és felemeli az isteni gyöngédség misztériumába. A Sínai hegy lábánál megkötik a zsidók az Úrral az Ószövetséget. Ennek lényege, hogy ettől kezdve mint Isten családja csak Őt imádják és szolgálják, soha nem züllenek le a bálványozásba. Utána az Úr felhívja Mózest a hegyre. Ott negyven nap és negyven éjjel folyamatosan bemutatja neki a teremtés történetét. Közben a hegy lábánál mulatni vágyik a „szent nép” Arra kényszerítik Áront, Mózes bátyját, hogy ékszereikből öntsön bálványt egyiptomi bálványbika képére „Az Úr így szólt Mózeshez: Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte és így beszéltek:Izrael, ezek a te isteneid, akik kihoztak téged Egyiptomból. Az Úr még ezt mondta Mózesnek: Látom jól, hogy keménynyakú nép ez, engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket és téged teszlek nagy néppé. Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: Lohadjon le haragod, és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy meg-sokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre. Erre az Úr viszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette” (Kiv 32,7-14)