Ferenc pápa történelmi interjúja Kínáról: Csodálom ezt az országot, a kultúráját, a bölcsességét

Ferenc pápa január 28-án, most első alkalommal adott interjút Kínáról és a kínai népről a Pekingben élő olasz sinológusnak, Francesco Siscinek, az Asia Times hírportál újságírójának, aki egyben a Kínai Népi Egyetem (China Renmin University) tudományos főmunkatársa.

A Vatikánban folytatott egyórás beszélgetésen, amely megérdemli a történelmi jelzőt, a Szentatya arra buzdította a nemzetközi közösséget, hogy ne féljen Kína gyors ütemű növekedésétől. A kínai nép történelmének pozitív korszakát éli, a remény, a béke és a kiengesztelődés üzenetével fordul a világhoz a hidegháborúk és a fegyverekkel vívott háborúk alternatívájaként. A február másodikán közzétett interjú széles körű panorámáját nyújtja a kulturális témáknak, a vallási kérdések érintése nélkül.

A beszélgetés végén a pápa üdvözletét küldte Hszi Csin-ping elnöknek és az egész kínai népnek a február 8-án beköszöntő kínai holdújév előtt. Péter utóda a történelemben most először fejezte ki jókívánságait egy kínai vezetőnek a holdújév alkalmából. (VI. Pál pápa 1965. december 31-én üdvözletét küldte Mao Ce-tungnak, de üzenete válasz nélkül maradt.)

„Számomra Kína mindig vonatkozási pontot jelentett: nagy kultúrájú, hatalmas ország, kimeríthetetlen bölcsességgel” – mondta a pápa. Felidézte a kereszténység kínai történetének legfontosabb alakját, Matteo Ricci (1552, Macerata – 1610, Peking) itáliai jezsuitát. A 16–17. században élt szerzetes, a kínai jezsuita misszió egyik megalapítója teremtette meg a hatalmas ázsiai ország és Európa között az első kulturális kapcsolatokat.

„Példája arra tanít, hogy párbeszédet kell folytatnunk ezzel az országgal. Bőségesen megáldott föld, a katolikus egyháznak pedig kötelessége, hogy tiszteletben tartson minden civilizációt. Ezt a civilizációt különösen respektálnia kell, mondhatnánk nagy R-rel” – folytatta az interjúban a Szentatya. Az egyház különösen képes arra, hogy befogadja magába a kultúrákat. A pápa megjegyezte: a napokban volt alkalma arra, hogy megtekintse Giuseppe Castiglione olasz jezsuita (1688, Milánó – 1766, Peking) festményeit, aki 1715-től Kínában élt mint a királyi család festője. Nevetve hozzátette: „Ő is megkapta a jezsuita vírust.”

Castiglione tudta, hogyan fejezze ki a szépséget, a nyitott párbeszéd tapasztalatát. Ez azt jelenti, hogy kapunk másoktól és adunk valamit magunkból, a civilizációknak ugyanazon a „civilizált” hullámhosszán. „Amikor azt mondom, hogy civilizált, nem pusztán a művelt civilizációkra gondolok, hanem az egymással találkozó civilizációkra is utalok” – tette hozzá Ferenc pápa, megerősítve, hogy nagy tisztelettel fordul Kína felé. Amikor 2015 januárjában, Srí Lanka-i és Fülöp-szigeteki apostoli látogatása alkalmával először repült el az ország felett, a repülőgép személyzete tájékoztatta: „Tíz perc múlva belépünk Kína légterébe, és továbbítjuk az országnak szóló üdvözletét.” A Szentatya felidézte: „Bevallom, hogy nagyon elérzékenyültem, ami általában nem történik meg velem. Meghatott, hogy elrepülök e nagy kulturális gazdagság és bölcsesség felett.”

Francesco Sisci a következő kérdéssel fordult a Szentatyához: „Kína több ezer éves történelme során most először megnyílik a világ felé. Ez idáig soha nem tapasztalt kihívás elé állítja önmagát és a világot. Mit jelent ez a békére való törekvés szempontjából?”

Ferenc pápa nyomatékosan hangsúlyozta: „Nem szabad félnünk semmilyen kihívástól.  A félelem mindig rossz tanácsadó. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy kultúra és ennyi bölcsesség, évezredes technikai ismeretek nem maradhatnak egy országon belül bezárva. Szükségük van rá, hogy elterjedjenek, hogy kommunikáljanak. Az emberek, a civilizáció a kommunikáció felé hajlanak. Ha a kommunikáció agresszív módon történik, az háborúhoz vezet. Azonban én nem látom ilyen ijesztőnek a helyzetet. Nagy kihívást jelent a béke egyensúlyának fenntartása.

Mint ahogy Strasbourgban mondtam (2014. november 25-én), Európa már nem anya, hanem nagyanya. Remélem, hogy ismét betölti majd az anya szerepét. Ez a nagy múltú ország pedig egyre gazdagabban hozzájárul Európa fejlődéséhez. A nyugati világ, a keleti világ és Kína rendelkeznek azzal a képességgel, hogy fenntartsák a béke egyensúlyát. Mindig a párbeszédhez kell folyamodnunk, nincs más út. A találkozás csak a dialógus révén jöhet létre. A párbeszéd nem jelenti azt, hogy kompromisszumot kötünk: a torta fele a tiéd, a másik fele az enyém. Ez történt Jaltán, és láttuk, milyen eredménnyel járt. A torta, vagyis az emberiség, a kultúra mindenkié. Feldarabolása, mint Jaltán, azt jelenti, hogy kis darabokra szeleteljük az emberiséget és a kultúrát. A tortának egyben kell maradnia, a párbeszéd azt jelenti, hogy együtt haladunk, hogy mindenki hozzájárulhat a közös jóhoz.”

Utalva a (már enyhített) kínai egygyermekes családmodell politikájára a pápa fájdalmas problémának nevezte, ha egy gyermeknek felnőttkorában egyedül kell szüleiről és nagyszüleiről gondoskodnia. A Szentatya így folytatta: „Az irgalmasság szentévében a kínaiak engesztelődjenek ki történelmükkel, sikereikkel és tévedéseikkel, mert ez vezet el az érettséghez és a növekedéshez. Egészséges, ha egy nép irgalmasságot gyakorol önmagával szemben. Ez a lélek nemességére vall, és lehetővé teszi, hogy derűsen haladjanak előre.” A haladásban való megtorpanást az állóvíz poshadásához hasonlította, ami a gyakorlatban a korrupciót jelenti.

Visszatérve a párbeszéd témájára a pápa hangsúlyozta: a párbeszéd nem azt jelenti, hogy feladjuk saját önazonosságunkat. Ma fennáll a kulturális gyarmatosítás veszélye. El kell ismerni a kínai nép nagyságát, amely mindig megőrizte kultúráját. A Szentatya nyomatékosította: „Nem ideológiákról, hanem kultúráról beszélek.”

Kína gyors gazdasági fejlődése drámai következményekkel járt mind környezetvédelmi, mind emberi szempontokból. Ennek kapcsán Ferenc pápa úgy fogalmazott: „Egyszerű, talán banális javaslatnak tűnik, de kívánatos, hogy ne folytassunk struccpolitikát, ne dugjuk homokba a fejünket, hogy ne lássuk a valóságot. Kína nagysága ma éppen abban áll, hogy a jövőbe tekint egy olyan jelenből, amely kulturális múltjának emlékén alapul.”

Végül a február 8-án beköszöntő kínai újév, a vörös majom éve alkalmából Ferenc pápa jókívánságait küldte Hszi Csin-ping elnöknek és az egész kínai népnek: „Remélem, hogy soha nem veszítik el a történelmi tudatot, hogy nagy népet alkotnak, hogy a bölcsesség nagy történelmének letéteményesei, és sokat nyújthatnak a világnak. Ebben az új évben ezzel a tudattal továbbra is működjenek együtt mindenkivel, gondját viselve közös otthonunknak és minden népnek.”