Évközi 4. hét Csütörtök

Évközi 4. hét Csütörtök
1Kir 2,1-4.10-12; Mk 6,6-13
„Én immár elmegyek minden földi lény útjára” 

Dávid egészségi állapota, ereje megmutatta, hogy közeledik „elmenetele” napja. Ez az út „minden földi lény útja”, erre rá kell lépni minden embernek, aki él. Nem érződik a kijelentésen semmi félelem, főleg nem kétségbeesés. Józan tudomásul vétele az élet törvényének. Végig dolgozta, küzdötte az életét, harcolt, hűséges volt Mózes törvényeihez, azaz Urához, Istenéhez. Voltak vétkei, emberi gyarlóságai, de ezek nem váltak soha gonoszsággá. Irgalmas tudott lenni, de igazságos is volt. 7 + 33 éves uralkodása alatt vált a zsidó nép jól élő, komoly államalkotó néppé, akinek nem kellett rettegnie a környező népek zaklatásaitól, mint addig. Megtette, amit tennie kellett. Nyugodtan indult tehát, „a minden élők (utolsó) útjára.” Fiát, Salamont jelölte utódjának. Absalom meghalt, Salamon, a talán legfiatalabb fia a sok közül, igen okosnak mutatkozott. Neki ígérte hát a trónt. Megvédte Adoniás trónigényétől is. Jól nevelte. Az utolsó intelme: „Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol..”(3) akkor nyugodt lehetsz, hogy Isten is megtartja ígéretét, és utódaidat is istápolni fogja. Dávidot eltemették a Sionon. Sírja most is megvan. A jó szülők Istennel kezdik a nevelést, szakszerűen felkészítik a gyermekeiket erre és a túlvilági életre is, és utolsó, tehát legnyomatékosabb szavuk: „Járj az Isten útján.”(3) Aztán nyugodtan indulhatnak a nagy útra, hiszen utódaik is azon járnak, azonos célban fognak találkozni.