Évközi 4. hét Péntek
Sir 47,2-13; Mk 6,14-29
Jézus neve ismert volt.
Jézus neve a héberben így hangzik: Jehosuah, azaz:
Jahve, a megváltó. Ez a név a zsidóknál használatos név volt. (Sirák fia), bár
nem nagyon gyakori. Mária sem új névként hallja, nem lepi meg úgy, mint saját
új neve: Kegyelemmel teljes. Jézus tanítása és csodái ismertté és tiszteltté
tették hírét, nevét, de ebből még senki sem vonta le a következtetést, hogy ő a
Messiás, tehát neve nem theoforikus, Istenre utaló név, mint Illésé: Elija = az
én Istenem Jahve, hanem valóságot mond ki: Isten a Megváltó. Ez a Jézus tehát
Isten, és így lehet Megváltó. Az emberek lassan-lassan figyelnek fel rendkívüli
tudására, emberfeletti hatalmára, és akkor kezdik prófétának, azaz Isten
helyett beszélőnek, majd a régi idők ismert prófétájának, Illésnek hinni. Illés
kilencszáz évvel korábban élt, mint Jézus, akinek óriási hatása volt a maga
korában, Istenhez visszavezette a bálványimádásból az északi Zsidó-ország
népét, csodákat is művelt, és élete végén Isten felvitte tüzes szekéren a
mennybe Elizeus próféta szeme láttára. Heródesnek lelkiismeret furdalása volt
Keresztelő János kivégeztetése miatt, arra gondolt, hogy a Keresztelő támadt
fel és jelent meg a Názáreti Jézusban. Mi pontosan tudjuk, hogy Jézus a
Krisztus, személy szerint a második Isteni Személy, legnagyobb jótevőnk, de kétezer
év múltán is akadnak téves vélekedések, mert gyalázni akarják. Ez ördögi
módszer. Harcoljunk ellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése