Az Irgalmasság Szent Éve 76.

Az Irgalmasság Szent Éve - ha Isten a gyöngédség

„Ha Isten a gyöngédség, hogyne követelné meg teremtményeitől ezt a gyöngédséget? Márpedig ez az érzés nem természetes az emberben:Homo homini lupus, (Az ember farkasa az embernek) mondja az ősi latin közmondás.Dávid jól tudja ezt, és inkább szeretne Jahve kezébe jutni, mint az emberek kezébe: (Biblikus Teológiai Szótár 608) „Újra fellángolt aznÚr haragja Izrael ellen, úgy, hogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát! A király ezért megparancsolta Joábnak és a sreg vezéreinek:Járjátok sorra Izrael törzseit Dántól egészen   Beersebáig, és vegyétek számba a népet, hogy megtudjam, mennyi a nép! Jloáb azonban azt mondta a királynak: Az Úr, a te Istened, bármilyen népes is a nép, tegye százszor népesebbé és uram, királyom ezt lássa még a saját szemével! De miért kíván uram és királyom ilyesmit? Ám a király parancsa sürgette Joábot, valamint a sereg vezéreit. Így hát Joáb, valamint a sereg vezérei távoztak a királytól, hogy számba vegyék Izrael népét. Átkeltek a Jordánon, és Aroernél kezdték, annál a városnál, amely a patak völgyében középen terül el, aztán a gaditákhoz mentek, majd Jazerbe. Utána Gileádba és a hettiták földjére, Kádesbe érkeztek. Innét Dánba mentek, majd Dántól Szidón felé vették az imányt. Ezután Tirusz erődjébe mentek, Beersebába. Így bejáfrták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe. Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai nyolcszáz ezer kardforgató férfit tettek ki, Júda meg ötszáz ezer férfit. Mi után számba vétette a népet, Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: Nagy bűnt követtem el. De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bűnt, mert ostobaságot csináltam”(2Sám 24,1-10) A király tehát belátja bűnét.