Szentévi kihallgatás: apró szeretetgesztusokkal nyílik meg az irgalmasság kapuja

Ferenc pápa a szentévi audiencián a Szent Péter-téren - AFP

Irgalmasság és elkötelezettség: Ferenc pápa erről beszélt február 20-án, szombaton délelőtt azon a rendkívüli audiencián, amelyet a szentév alkalmából tartanak havonta egyszer szombaton. A Szent Péter-téren mintegy ötvenezer hívő hallgatta a pápát, köztük az Olaszországi Véradók Szövetsége, a Gyermek Onkohematológia Szülői Közössége, az olasz motorosok, valamint a Kölcsönös Társadalmi Segítség Társulata.

Apró szeretetgesztusokkal mutatjuk meg, hogy Isten közel van hozzánk

Nagyböjt idején az egyház arra hív minket, hogy egyre inkább megismerjük Jézus Urunkat, és következetesen éljük meg a hitünket, az Atya irgalmasságát kifejező módon. Életünkkel, viselkedésünkkel, az élethez való hozzáállásunkkal konkrét jelet kell adnunk arról, hogy Isten közel van hozzánk. A szeretet, a gyöngédség, a gondoskodás apró gesztusai által fejezzük ki, hogy Isten velünk van, és így megnyílik az irgalmasság kapuja – kezdte beszédét Ferenc pápa.

Elköteleződés = jóakarat és erőfeszítés a világ jobbá tételéért

Mit jelent az a szó, hogy elkötelezettség? Amikor elkötelezem magam, felelősséget vállalok valakiért, fölvállalok egy feladatot, amit aztán hűséggel és odaadással, figyelemmel hajtok végre. Ez a fajta elkötelezettség minden nap meg kell, hogy nyilvánuljon az imáinkban, a munkánkban, a tanulásban, de a sportban és a szabadidős tevékenységekben egyaránt. Elköteleződni annyit tesz tehát, hogy jóakaratunkkal és az erőnkkel az élet jobbá tételén fáradozunk.

Isten elköteleződése Jézus Krisztus nekünk ajándékozása

Isten is elköteleződött irányunkban. Az első vállalása az volt, hogy megteremtette a világot, és dacára minden kísérletünknek, amellyel lerombolni igyekszünk azt, Isten életben akarja tartani a világot. De legnagyobb elköteleződése az volt, hogy nekünk ajándékozta Jézust. Őbenne visszaadta a reményt a szegényeknek, a méltatlanoknak, az idegeneknek, a betegeknek, a börtön fogva tartottainak, a bűnösöknek, akiket Ő jósággal fogadott. Mindebben Jézus az Atya élő irgalmasságának kifejeződése volt.

Ekkor a Szentatya rögtönzött szavakkal egészítette ki beszédét: Jézus jóságosan fogadta a bűnösöket. Ha emberi módon gondolkodunk, akkor a bűnös Jézus ellensége, Isten ellensége kellene, hogy legyen. De Ő jósággal közeledett feléjük, szerette őket és megváltoztatta a szívüket. Mindannyian bűnösök vagyunk: mindenki! Mindannyiunknak van vétke Isten előtt. De nem szabad elbizonytalanodnunk: Ő éppen azért jön hozzánk, hogy vigasztaljon, irgalmas legyen és megbocsásson nekünk. Ez Isten elkötelezettsége és ezért küldte Jézust: hogy közel legyen hozzánk, és kinyissa szeretetének, szívének, irgalmasságának ajtaját. Ez nagyon szép! – fűzte hozzá a pápa.

Isten simogatását kell elvinnünk a szenvedőknek

Ebből az irgalmas szeretetből kiindulva, amellyel Jézus kifejezte Isten elköteleződését kell nekünk válaszolni a magunk feladatvállalásával. Igaz ez főként akkor, amikor nagyobb a szükség, jobban szomjaznak a reményre: például a magukra hagyott emberek esetében, akik halmozott fogyatékkal küzdenek, a súlyos betegeknél, a haldoklóknál, akik olyan állapotban vannak, hogy nem képesek kifejezni a hálájukat. Isten simogatását kell elvinnünk a rászorulóknak, a szenvedőknek, a szomorkodóknak. Ugyanazzal az irgalmas gyengédséggel kell fordulnunk feléjük, mint amilyennel Isten fordult felénk. A pápa végül azt kívánta, hogy ez a szentév segítsen megnyitni elménket és szívünket, hogy megtapasztaljuk Isten elköteleződését mindannyiunk iránt, és ennek köszönhetően átalakítsuk életünket az irgalmasság elköteleződésére mindenki iránt.

A Szentatya emlékeztetett rá, hogy hétfőn, Szent Péter apostol székfoglalása ünnepén szentévi napot tart a Római Kúria és a Szentszék tagjainak. A hívek imáit kérte pápai szolgálatáért, és köszönetet mondott munkájukért, amellyel nap mint nap építik az egyházi közösséget.