Szent Pamfil
és vértanútársa
Mind a 12 vértanú a palesztinai Cezareában szenvedett vértanúságot
Dioklécián császár uralkodása alatt 308, vagy 309-ben. Pamfil Beritusból
származott, kiváló képzést kapott a pogány és keresztény tudományokban és
Cezarea áldozópapja lett. Sokat fáradozott azon, hogy a másolások folytán
megromlott helyeit az Újszövetségi Szentírásnak kijavítsa. Eközben hirdette
Krisztus hitét és az igaz világosságot. Dioklécián császár üldözése idején
kínzások alá vetették Valens diakónussal, és a jamniai származású Pállal
együtt. A kínzások után mindhármójukat a börtönbe zárták, két év elteltével
lefejezték. Rajtuk kívül még öt egyiptomi édestestvér ifjút is lefejeztek. Ezek
130 hitvallót kiíértek Ciliciába bányamunkára. Visszatértükben Cezareában
szenvedték el a lefejezést. Pamfil szolgája Porfir, aki kieszközölte az
engedélyt, hogy eltemesse a szent vértanúkat, és kereszténynek vallotta magát,
tűzben elégették. Szeleukosz katonát lefejezték, az idős Theoduloszt keresztre
feszítették. Julián a fiatal keresztény, Cezareába érve, látta a vértanúk
kidobott holttesteit, odament hozzájuk és megcsókolta őket. A katonák
jelentették ezt a parancsnoknak, és amikor az ifjú megvallotta a parancsnok előtt
keresztény hitét, tűzzel elégettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése