„Mely gyötrelem volt neked Isteni szülöttedet látni
szegény jászolban. S midőn annyi ellenségek romlására esküvének, tőr veré át
lelkedet” (Ho 63,2) a fölséges Isten öröktől fogva azt a csodálatos méltóságot
rendelte Máriának, hogy Ő legyen a második Isteni Személy megtestesüléséhez a
szinte felfoghatatlan nagyméltóságú Édesanya. Isten ezer évvel korábban közölte
Dávid királlyal, hogy családjából születik a Messiás király, ezt több formában
is rögzíttette a Bibliában: „Miért háborognak a nemzetek? A népek miért
kovácsolnak hiú terveket? A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az
Úr ellen és Fölkentje ellen: Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!
Aki az égben lakik, mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr. De egyszer majd
haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:Én szenteltem fel
Királyomat a Sionon, szent hegyemen” (Zsolt 2,1-6) „Azt mondta az Úr az
én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul”
(110,1) A Szűzanya tudta azt, hogy Fia, az Istennek a Fia, végtelen nagy
méltóság, mégsem követelőzik, hogy ez a méltóság a földi életében is
mutatkozzék meg. Mária önmagáról sem beszélt, hogy anyai méltóságának megfelelő
tiszteltet kapjon, Fiának pedig előkelőbb körülmények járnának, mint a római
császárnak, hiszen az Istennek a Fia. Betlehem még Názáretnél is szegényesebb
település, és ott világra jön Szent Fia. Lesz-e fogadás? Egyetlen házhoz sem
tértek be szálást keresni. Megnézték a szerény fogadót: az összeírásra az
adóbevallásra hazajöttek a messziről jövő elszármazottak, nekik a városon
átkelve senki se ajánlott fel szállást, kimentek hát a városka széléig, és ott
meghúzódtak a messze eső legelőkön tartózkodó bárányok téli szállásán. De hogy
ott megszülessék a Messiás király, azt talán mégsem látták ildomosnak. Viszont
Isten Fia nem kért semmit a földről, csak az Édesanyát: ezt a mennyei Atya így
biztosította neki. A magyar népének, amelynek szövegét idézem, érezteti a
meglepetést, hogy az ég és föld teremtője, Fia földi születését ilyen
körülmények között tervezte és fogadta el. A szegények között. A második
verssor azonban még megdöbbentőbb körülményekre is rámutat: Betlehemiek adnak
ugyan Józsefnek iparos-munkát, bizonnyal meg is fizetik a munkadíjat, de nem
ébrednek rá, kik az ott maradt vendégek. Egy éven át sem érdeklik őket a
körülményeik. Amikor pedig úgy másfél évvel a népszámlálás után megérkeznek az
idegen nagyurak, akkor sem rohannak a közeli jeruzsálemiek, hogy magát a
csillagok királyát, a Messiást köszöntsék. A harminc-harmincöt kisfiút
megsiratják, amikor Nagy Heródes, a császár helytartója megöleti az ártatlan
áldozatokat, de akkor már a Megváltó más országban rejtőzködik. A mennyei
angyalok igen szívesen segédkeznek a távozás, majd a visszatérés alkalmával. Az
ő információik és Szent József bölcsessége fejezi be ezt a megpróbáltatást.
2016. február 17., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése