Nagyböjt 1 hete kedd
Iz 55, 10-11; Mt 6, 7-15
„Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani Mennyei Atyátok”
Iz 55, 10-11; Mt 6, 7-15
„Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani Mennyei Atyátok”
Hallottuk Jézus tanítását az utolsó ítéletről. Az a tanítás
már a történelem végső mozzanatáról, a megdicsőülésről és a kárhozatról szól. A
mai elmélkedési anyag viszont visszatekint a történelem folyamára, annak is egy
nagyon fontos problémájára, a megbocsátás kérdésére. A sértés és a sértődés
minden időben könnyen előfordult, a mostani feszült idegrendszerrel élőknek,
pedig elegendő egy szemvillanás, egy ideges mozdulat, és máris kész a baj. A
bántásért bocsánatot kérni, pedig alig szokott már valaki. Persze, azért
akadnak tiszteletreméltó kivételek is. Jézus azonban arra tanít, hogy a
megbocsátásra mindig legyünk készek, még akkor is, ha a bocsánatkérés nem, vagy
nagyon semmit érően hangzik el. Az Úrnak Péter apostol kérdést tett föl: „Uram,
hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, Hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer? Jézus azt felelte neki: Nem azt mondom,hogy hétszer, hanem hogy
hetvenszer hétszer”. (Mt 18, 21-22) Ez azt jelenti, hogy számtalanszor. Itt a
hegyi beszédben viszont arra figyelmeztet bennünket Jézus, hogy a megbocsátás
feltétele annak, hogy Isten is megbocsássa a mi bűneinket. Tehát hiába kérünk
Istentől bocsánatot imában vagy a szentgyónásban, ha bennünk nincsen
megbocsátás, mi magunk sem nyerhetünk Istentől bocsánatot. Viszont kérdés marad
az is, hogy ha valaki nem akar bocsánatot kérni, kötelesek vagyunk-e
megbocsátani neki. Az említett péteri kérdésre adott válaszában az Úr erre nem
adott választ. Az igazságosság szerint a bántónak bocsánatot kell kérnie,
hiszen adóssága van valaki felé, amit ki kell fizetnie. Mi magunk, ha bennünket
bántott meg valaki, jobb, ha nagylelkűek vagyunk. Amíg az életben járunk, addig
kell megbocsátanunk megbántóinknak, mert ha a lelkünk a testünkből eltávozik,
nem tudunk már többé érvényesen megbocsátani. Az utolsó ítéleten
zsinórmértéknek kifejtett jézusi eljárásban ez a szeretet-szolgálat is benne
van. Játszani nem szabad a halasztgatással! Mivel a böjtnek velejárója az
imádság, Jézus ennek a megbocsátásnak, mint nagyböjti feltételnek bevezetőül a
Mi Atyánkot mondja el. Megtanít bennünket arra, hogy bocsánatot kell kérnünk
Istentől bűneink miatt, de ki kell hangsúlyoznunk, hogy úgy kérjük, amint mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Tehát elismerjük, hogy mi is kötelesek
vagyunk másoknak megbocsátani, hogy az Atya is megbocsásson nekünk. Még egy
gyakori problémára jó odafigyelnünk. Előfordulhat, hogy valaki, aki megbántott
bennünket, aztán elmaradt a bocsánatkérés, és mi sem bocsátottunk meg az
illetőnek. Így halt meg. A másvilágon a tisztítótűzbe kerülhet, ha utolsó
pillanatában kész lett volna bocsánatot kérni, de erre lehetősége már nem volt.
Viszont az adóssága fennáll. A mennyország ajtaja nem nyílik meg számára, mert
le nem törlesztett adóssága van. Én, ha van bennem igaz szeretet, bocsássak meg
neki. Ebben az esetben nem kell félnem, hogy valaha magam is csapdába esem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése