Az Irgalmasság Szent Éve 81.
A
kereszfához megyek - Elmélkedés negyedik rész
„A nap elsötétedett, ennyi kínt nem nézhetett! Borzadván rengett a
föld. Sírt, kesergett, gyászolt minden az egész nagy természetben; de
gyötrelmed nagyobb volt”Isten csodálatos bölcsességgel tervezte meg a
világmindenséget. A mi naprendszerünk az igazán jó megismerhető, hisz
közel van hozzánk, sok évezredes megfigyelés vezette a rejtélyek megoldásán
töprengőket. A legősibb elképzelés szerint a föld állt a naprendszer
központjában és körülötte keringett a nap a bolygók egy nehezen érthető pályán,
de precízen és öröktől fogva.A tudósoknak rá kellett döbbenniük, hogy az a sok
különböző elképzelés, sehogy sem közelít az ésszerű megoldásokhoz. A
világmindenségnek nem a mi földünk a középpontja, de még a mi naprendszerünknek
sem, amely nem is a legnagyobbak közé tartozik. Központja a Napunk, körülötte
kering kilenc bolygója azonos keringési síkon rend szerint: Nap, Merkur,
Vénusz, Föld, Mars,mint belső bolygók. Viszonylag nagyobb távolságra a külső
bolygók kifelé haladva egyre szélesebb távon: Jupiter, Saturnusz, Uránusz,
Neptunusz és a Plútó. Nem régen még egy kis bolygót is hozzá tartozónak ítéltek
meg a csillagászok. Az ősi elképzelés lényege azonban megmaradt: ismeretlen
időben egy végtelenül okos (mindentudó) és lény: mindenható az egy Isten hozta
létre, teremtette a csillagvilágot, milliárdnyi tejútrendszert, mindegyikben
milliárdnyi csillaggal. A mi naprendszerünk egyik csillaga, a kihűlt külső
rétegével és a Napunktól százötven millió kilométerrel harmadik belső bolygójával
az egyetlen olyan csillag, amelyiknek a Naptól való távolsága a nap hőjét
alkalmasan lehűti, hogy éltető energiát jelentsenek a nap hősugarai, amelyek
változó nap és éjjel beosztással embernek, állatnak és növényzetnek életet
tudnak biztosítani. Hitünk tanítása szerint Isten ide teremtett növényzetet,
állat-világot és lelkes embereket. Végtelen jóságában az embereket gyermekeivé
fogadta és szellemi létű angyalaival együtt az érzékelésünkön kívül eső,
mennyországnak nevezett végső helyre és állapotra hívott meg. Az embereknek a
földi élet idején a szeretet és igazság gyakorlásával kell érdemeket szerezni,
hogy a mennyországba bejuthassanak. Akik nem értik és nem végzik becsületesen a
felkészülést, haláluk után nem a mennyországba kerülnek, hanem a pokolba. A
bűnös emberek megváltására Isten a szellemi szüléssel szült Fiát emberré is
tette és a bűnök bocsánatára szenvednie kellett. Meg kellett halnia, majd
harmadnapra feltámadott. Ebben egy csodálatos édesanya működött közre, akinek a
szörnyű fájdalmak közepette édesanyás szeretetével kellett segítenie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése