Húsvét 4.vasárnap

Húsvét 4.vasárnap  
ApCsel 13,14.43-52; Jel 7,9. 14b.-17; Jn 10,27-30
„Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt”

Az Úr csodaszép látomásokban részesítette az égben János apostolt. A látomások idejében a Római Birodalomban állandóan üldözte a császár Jézus híveit. Közülük nagyon sokat halálra ítéltek és ki is végeztek. Az ötvenes években Néró császár a Rómában élő keresztényeket odadobta koncnak, mert nem merte vállalni a felelősséget Róma szegény-negyedének felgyújtásáért. A keresztények nem imádták Róma kétezer bálványát mint Róma népe, ezért könnyű volt elhitetni a lakossággal, hogy azok az emberkerülő, sőt a zsidók és szimpatizánsaik képesek voltak ilyen gonosz tettre. El kell őket pusztítani. Ezután hamarosan keresztre feszítve meghalt az Egyház első pápája, Szent Péter főapostol, és a nemzetek apostola, Szent Pál is. János apostol később, harminc-negyven év múlva esett át a vértanúság szenvedésén, de nem halt bele. Viszont Isten megerősítette őt és a többi keresztényt is azzal, hogy megmutatta neki a mennyországot, és minden jutalmat, amelyet szenvedéseikért kaptak Jézus bátor és hűséges tanúságtevői. A nagy és hosszú szenvedésekben nemcsak a segítő kegyelmekre van szüksége a hitvallóknak, hanem arra is, hogy lássák a jutalmat, amely megpróbáltatásaikért odafenn jutalmuk lesz. Isten János apostolt látomásban felemeli a mennyországba. Ott gyönyörű látvány fogadja. Isten trónja előtt a mennyei udvar hódol. „Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal. Ekkor a vének közül az egyik megszólított: s azt mondta: Ezek a nagy szorongatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért álnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomban. A trónon ülő oltalmat nyújt nekik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti többé őket, sem másfajta hőség. Mert a Bárány, aki a királyi trónon ül, legelteti és az élő vizek forrásához tereli őket. Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet” (9..14-17) Mint Szent János apostol, mi is boldogan nézünk be a nekünk is írt könyv sorain keresztül a mennyei dicsőségbe. Szent Istvánnal az élen ott van Boldog Gizella, a felesége, fiuk, Szent Imre herceg, jó barátjuk, Szent Gellért püspök, Szent László király, Árpádházi Szent Erzsébet, Szent Kinga és Szent testvérei, Árpádházi Szent Margit, de az újkorból származók, akik boldoggá avatásra kerültek vagy még arra várnak hosszú sorban. Büszkén állunk itt a földön, közös hazánk földjén, amelyet az ő verejtékük, könnyeik és vérük öntözött, és most ott állnak a legragyogóbb fényben Isten és a Bárány trónja előtt fehér ruhában és győzelmük jeleivel. Boldogan és büszkén nézünk fel rájuk, hogy megharcolhattuk a magunk harcait hazánkért, családjainkért és a hitünkért egyaránt. Istenünk, Nagyboldogasszonyunk és népünk minden szentje, könyörögjetek értónk, hogy testi-lelki nyomorunkból gyorsan, de biztosan, keresztény módon kerüljünk ki. Aztán az igazság és szeretet szellemében kezdhessük el új ezredévünket! Jézus, az Ő Édesanyja, a mi Nagyasszonyunk, nemzetünk Szentjei álljanak mindig mellettünk!