Ferenc pápa a menekültekhez: Ne veszítsétek el reményeteket! 

Április 16-án, szombaton Ferenc pápa felkereste a görögországi Leszbosz szigetén található Moria menekülttáborának lakóit. Dél körül olasz nyelven köszöntötte őket.

Kedves testvéreim és nővéreim!

Veletek akartam ma lenni. Azt szeretném mondani nektek, hogy nem vagytok egyedül. Ezekben a hónapokban és hetekben sok szenvedésen mentetek keresztül, miközben egy jobb életet kerestek. Sokatok kényszerült elmenekülni háborús konfliktus és üldöztetés elől, főleg gyermekeitek, kicsinyeitek érdekében. Nagy áldozatokat hoztatok családjaitokért. Ismeritek annak fájdalmát, hogy magatok mögött hagytátok mindazt, ami kedves nektek, valamint annak fájdalmát – ami talán még nehezebb –, hogy nem tudtátok, mit hoz a jövő magával. Sokan mások is vannak, hozzátok hasonlóan, akik menekülttáborokban vagy városokban vannak, várakoznak, és abban reménykednek, hogy ezen a földrészen kezdhetnek új életet.

Azért jöttem ide testvéreimmel, Bartolomaiosz pátriárkával és Hieronümosz érsekkel, hogy egyszerűen együtt legyek veletek és meghallgassam történeteiteket. Azért jöttünk ide, hogy felhívjuk a világ figyelmét erre a súlyos humanitárius válságra, és megoldásáért esedezzünk. Mint hívő emberek egyesíteni kívánjuk hangunkat, hogy nyíltan beszéljünk nevetekben. Reméljük, hogy a világ felfigyel ezekre a tragikus és valóban kétségbeejtő szükséghelyzetekre és közös emberségünkhöz méltóan válaszol rájuk.

Isten úgy teremtette meg az emberi nemet, hogy egyetlen családot alkosson; amikor valamelyik testvérünk vagy nővérünk szenved, az mindannyiunkat érint. Mindannyian tapasztalatból tudjuk, mennyire könnyű egyeseknek, hogy ne vegyenek tudomást mások szenvedéseiről, sőt hogy ki is használják törékenységüket. De azt is tudjuk, hogy az ilyesfajta válságok a legjobbat hozhatják ki belőlünk. Ezt magatokon és a görög népen is láthattátok, amely nagylelkűen válaszolt szükségleteitekre, jóllehet megvannak a saját nehézségei. Ezt sok más emberen is láthattátok, különösképpen azokon az egész Európából és a világ más részeiből érkező fiatalokon, akik azért jöttek, hogy segítsenek nektek. Igen, még nagyon sok a teendő. De köszönetet mondunk Istennek, hogy szenvedéseinkben sosem hagy minket magunkra. Mindig akad valaki, aki kinyújthatja kezét és segíthet nekünk.

Az üzenet, amelyet ma szeretnék rátok hagyni, ez: ne veszítsétek el reményeteket! A szeretet az a legnagyobb ajándék, amelyet fel tudunk kínálni egymásnak: egy irgalmas tekintet, egymás figyelmes meghallgatása és megértése, egy bátorító szó, egy imádság. Kívánom, hogy meg tudjátok osztani egymással ezt az ajándékot. Mi, keresztények szeretjük felidézni az irgalmas szamaritánus történetét, aki olyan idegen volt, aki, amikor meglátott egy szükséget szenvedő embert, nyomban megállt, hogy segítségére siessen. Számunkra ez olyan példázat, amely Isten irgalmasságára utal, aki mindenkihez odafordul. Ő az Irgalmas! De felhívás is számunkra, hogy mi is ugyanilyen irgalommal forduljunk a szükségben lévőkhöz. Kívánom, hogy összes testvéreink és nővéreink ezen a földrészen az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan tudjanak segítségetekre jönni a testvériségnek, a szolidaritásnak és az emberi méltóság tiszteletének azon szellemében, amellyel kitűnt hosszú történelme folyamán.

Kedves testvéreim és nővéreim, Isten áldjon meg mindannyiatokat, különösen is gyermekeiteket, az öregeket, valamint a testükben-lelkükben szenvedőket. Szeretettel ölellek mindannyiatokat! A lelki erősség és a békesség isteni ajándékait kérem számotokra és a titeket kísérőkre.