Ferenc pápa üzenete a Jezsuita Menekültszolgálat olasz központjának jubileumára

A Szentatya jubileumi videoüzenetét április 19-én délelőtt tették közzé Rómában azon a tájékoztatón, amelyen ismertették a Jezsuita Menekültszolgálat 35 éve alapított olaszországi központja, a Centro Astalli 2015-re vonatkozó éves jelentését.

Kedves menekültek, a Centro Astalli kedves önkéntesei, munkatársai és barátai!

Az irgalmasság szentévében lett 35 éves a Jezsuita Menekültszolgálat Olaszországban, amely mindenekelőtt egy közös út, amelyen egy közös népet alkotva jártok. Milyen szép és igaz ez!

Továbbra is bátran kell haladni ezen az úton: „Idegen voltam, és befogadtatok.” (Mt 25,35)

Idegen voltam… Ti, menekültek, akik ajtóinkon kopogtattok, mindnyájan Isten arca, Krisztus teste vagytok. Fájdalmatok és reményetek arra emlékeztet bennünket, hogy mindnyájan idegenek és zarándokok vagyunk ezen a földön, akiket valaki nagylelkűen fogadott, nincs semmilyen más érdemünk. Bárki, aki hozzátok hasonlóan elmenekült saját otthonából az elnyomás, a háború, a környezetszennyezéstől és az elsivatagosodástól eltorzult természet vagy a bolygó javainak igazságtalan elosztása miatt, testvér, akivel megoszthatjuk kenyerünket, otthonunkat és életünket.

Sokszor azonban nem fogadunk be titeket! Bocsássátok meg társadalmunk elzárkózását és közönyét, amely fél attól, hogy ha itt vagytok, meg kell változtatnia élet- és gondolkodásmódját. Teherként, problémaként, költségként kezelnek benneteket, jóllehet ajándék vagytok.

Tanúságtevői vagytok annak, hogy könyörületes és irgalmas Istenünk – mindenki számára – át tudja alakítani jóvá a rosszat és az igazságtalanságot, amitől ti is szenvedtek. Hiszen mindnyájatok lehet híd, amely összeköti a távoli népeket, amely lehetővé teszi a különböző kultúrák és vallások közötti találkozást, lehet út, amelyen fölfedezhetjük közös emberségünket.

„…és befogadtatok. Idegen voltam, és befogadtatok.” Igen, a Centro Astalli is, mint ennek a befogadásnak konkrét és hétköznapi példája, Pedro Arrupe atya prófétai látomásából született. Ez volt az ő hattyúdala, Ázsia egyik menekülttáborában. Köszönöm mindnyájatoknak, nőknek és férfiaknak, világiaknak és szerzeteseknek, munkatársaknak és önkénteseknek, hogy tettekkel is megmutatjátok, hogy ha együtt járunk rajta, akkor kevésbé félelmetes az út.

Arra bátorítalak benneteket, hogy folytassátok! Ez a harmincöt év csupán kezdete annak az útnak, amelyre egyre nagyobb szükség van, amely a békés együttélés egyetlen útja.

Legyetek mindig tanúi a találkozás szépségének! Segítsétek társadalmunkat meghallani a menekültek hangját!

Továbbra is bátran haladjatok mellettük, szegődjetek melléjük, és engedjétek, hogy ők is vezethessenek titeket: a menekültek ismerik azokat az utakat, amelyek a békéhez vezetnek, mert ismerik a háború bűzét.