Évközi 12. hét csütörtök

Évközi 12. hét csütörtök       
2Kir 24,8-17, Mt 7,21-29

„Tizennyolc esztendős volt Joachin, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja cselekedett”

Nagyon nehéz nyomon követni Júdának és Jeruzsálemnek sorsát. Hiszkija király nagy betegségét meggyógyította az Úr, de az örömmel fogadott ajándék-évek is elmúltak lassan. Közben Babilon királya, Meródák-Baladán, Baladán fia, a babiloniak királya levelet és ajándékokat küldött Hiszkijának, mert meghallotta, hogy nagyon beteg volt. Hiszkija nagy örömmel fogadta a küldöttséget, és mindent megmutogatott nekik, ami kincs volt a házában. Távozásuk után Hiszkiját felkereste Izajás próféta. Érdeklődött a vendégjárás felől. A király eldicsekedett udvariasságával. A próféta viszont felfedte előtte Isten üzenetét: „Íme, eljön az idő, hogy elviszik házadból mindazt, ami házadban van, s amit atyáid mind e napig gyűjtöttek, Babilonba. Nem marad meg semmi sem, azt üzeni az Úr. Sőt fiaid közül is, akik tőled származnak, s akiket te nemzesz, lesznek, akiket elvisznek, s akik udvari tisztek lesznek Babilon királya palotájában. Azt mondta erre Hiszkija Izajásnak: Jó az Úr szava, amelyet szóltál: uralkodjék napjaimban békesség és hűség!” (2Kir 20,16-19) De még a város vízellátását megoldotta: tavat létesített, onnan vízvezetékkel vitte a vizet be a városba. „Halála után fia, Manassze lett az utódja. Ötvenöt évig uralkodott. Sajnos, azt cselekedte, ami utálatos az Úr előtt. Amikor meghalt, háza kertjében temették el. Utóda Ámon lett. Két évig uralkodott. Gonoszságban apáit követte. Szolgái összeesküdtek ellene és megölték. A gyilkosokat a föld népe ölte meg. Jutalmul végre ismét jött egy nagyszerű király: fia, Jozija.„Nyolc esztendős volt Jozija, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt s egészen (ős) atyja, Dávid útjain járt: nem tért el sem jobbra, sem balra” (22,1-2) Jozija is tataroztatni kezdte a templomot, mint korábban Joás király idejében tették. Ő Jojáda főpap irányítása alatt tataroztatott (2Kir 12.1-7) Most azonban a jó király örömére és talán Isten igen nagy jóságának jeléül csodálatos örömöt nyújtott Jozija királynak. Amikor ugyanis a mesteremberek bérét szedték ki a perselyből, megtalálták az Ószövetséget. A király fel is olvastatta előbb magának, később közösségben is. Ez tetszett Istennek, és megígérte, hogy Jozija király nem Jeruzsálem büntetése során hal meg. (22,20)Jeruzsálem utolsó királyai hol Babilon, hol Egyiptom felé igazodott. Nebukadnezár ezt a kétszínűséget súlyos várostrommal torolta meg, királyokat állított félre és a nép színe-javát birodalmába hurcolta el hetven éves fogságra. Soha többé más királyt nem adott az Úr a zsidóságnak, mint hatszáz év múlva Jézus Krisztust, a mi Urunkat, akit ugyan elvetnek azóta is (Jn 18,28-19,22) Nekünk,Krisztus-híveknek pedig örökös királyunk.