Évközi 12. hét kedd

Évközi 12. hét kedd         
2Kir 19,9b-11. 14-21. 31-35a. 36; Mt 7,6. 12-14

A tegnapi olvasmány összegezi az északi zsidó ország, Izrael utolsó éveinek történetét. Levonja a következtetést: mivel minden király az első királynak, Jeroboámnak útján járt, nagy ostobán a bálványokat csináltatott, újakat is importáltatott, az igaz Isten hitét kiirtotta. Hosea király félt Isten büntetésétől, ezért kereste Asszíria királyának kegyét. Szalmanasszár asszír király viszont megtudta, hogy Hosea Egyiptomtól kért segítséget ellene, ezért hatalmas sereggel megkezdte a harcot Izrael ellen. „Három esztendeig ostromolta, és Hosea kilencedik esztendejében bevette az asszírok királya Szamariát, és elhurcolta Izraelt Asszíriába, és Hálában és Hábornál a Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket (722). Júda ekkor még haladékot kapott Istenétől. Jeruzsálemben „Hosea izraeli király (728-699) harmadik esztendejében lett királlyá Hiszkija, Ácháznak, Júda királyának fia. Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy (ős)atyja, Dávid cselekedett. Ő eltávolította a magaslatokat, összetörte az emlékoszlopokat, kivágatta a berkeket s összezúzta a rézkígyót, amelyet Mózes csinált”.(2Kir 18,1-4) Józan, normális hitével megnyerte Isten kegyeit. Neki tehát nem kellett attól rettegnie, hogy Isten engedi elpusztítani Jeruzsálemet és Júdeát, mint ahogyan a nagyratörő asszír király, Szánherib remélte. Ez a király megtámadta Júdea jelentős városait. Hiszkija elvonulást kért és bármi sarcot felkínált. Az ország és a templom összes ezüstjét, aranyát követelte Szánherib. Utána még pimasz fenyegetéseivel riogatta: „Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe. Hiszen magad hallottad, hogy mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni?” (19,10-11) Szánherib gőgtől ordító levelével Hiszkija egyetlen ésszerű dolgot tehetett: fogta és felvitte a templomba, hiszen már Salamon is abban bízott, hogy Isten szeme rátekint arra, aki bizalommal kér tőle valamit. Hiszkija imája így szólt: „Uram, Izrael Istene, aki a kerubok fölött ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet. Hajtsd ide füledet és halld, nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szánherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent. Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét, s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai, s így megsemmisíthették őket. Nos tehát Urunk és Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr vagy egyedül Isten” (15-19) Isten igazolta Hiszkija hitét. Azon éjjel leszállt az Úr angyala, és megölt Szánherib táborában száznyolcvanötezer embert. A király megértette a tárgyilagos választ. Tábort bontott és elvonult. Nem kellene nekünk is az Úrnál, és angyalainál kezdeni?