Képzeljük csak el, Jézus Rómában a Szent
Péter bazilikáról mondaná el ma, amit 2000 éve a jeruzsálemi templomról mondott
tanítványainak. A sokk így szemléletesebb számunkra. Ehhez képest persze, a
tanítványok szinte újságírós érdeklődése, mikor történik mindez, eléggé
meghökkentő! Furcsa ez a tárgyilagosság. Igaz, Jeruzsálem lakói szinte
hozzászoktak, hogy városukat időnként földig rombolják.
Az egész párbeszéd szemléletesen mutatja a
nézőpontok különbségét Jézus és a tanítványok között. A miénk feltehetően
egyezik a tanítványokéval. A tanítványokat elbűvöli a templom pompája. Jézust
egyáltalán nem. A tanítványok az eseményt a mai tévénéző objektív távlatából
közelítik meg, Jézus arra inti őket, nézzék szubjektíven, hisz a saját
sorsukról van szó. A tanítványok aggódnak, Jézus megnyugtatja őket: ne törjétek
a fejeteket előre. A tanítványok a család, a klán szemszögéből szemlélik az
eseményt, Jézus arra emlékezteti őket, hogy sorsukat hozzá kötötték. Ahol ők
veszélyt látnak, Jézus esélyt láttat velük a tanúságtételre. Mindez semmit nem
vesztett érvényéből. Ha ma este bekapcsoljuk a tévét és nézzük a híradót,
jegyezzük fel az eseményeket, és utána írjuk újra az események forgatókönyvet
Jézus szemszögéből. Ha ezt estéről estére megtesszük, idővel azt vesszük észre,
más világban élünk. S akkor teljesen mindegy, mikor történik mindez. Már meg is
történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése