Azh Irgalmasság Szent Éve 348.

   Nagy városokban  sokszor  látni  koldusokat, akik  forgalmas  helyeken  az
   emberek  jóindulatára  számítva   kéregetnek.  A  legtöbbjük   beletörődik
   élethelyzetébe, s évek múlva is ugyanezt végzi, s nem is tudja elképzelni,
   hogy másképpen  is élhetne.  Az evangéliumban  szereplő embert  a  vaksága
   kényszerítette a koldulásra. Ez a szerencsétlen ember pontosan tudja, hogy
   nem a koldussors, hanem a vakság  az ő igazi problémája. Ez a  bölcsessége
   indítja őt arra,  hogy a  legnagyobb bajára, a  vakságára kérjen  gyógyírt
   Jézustól.
   Néha azt  érezhetjük,  hogy  "vak  koldusként"  élünk,  bezárva  a  magunk
   világába, csukott szemekkel, fülekkel, szívvel. De mi az igazi  problémánk
   - tesszük  fel  a kérdést.  A  bölcs  tudja, hogy  életében  a  legnagyobb
   kényszerítő erő a bűn, amely önmaga felé fordítja az embert, s amely lelki
   szemei elől eltakarja a megbocsátó Istent. Jézus, aki meg tud  szabadítani
   minket a bűntől, időnként  betér a mi utcánkba  is. Ismerjük fel,  halljuk
   meg  közeledését,  és   kérjük  tőle   bűneink  eltörlését   és  a   lelki
   újjászületést!

   Maradj velünk, Uram!

   Maradj velünk,  Uram,  mert  szükséges,  hogy  velünk  légy,  hogy  el  ne
   feledjünk. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulunk Tőled.
   Maradj velünk, Uram,  mert gyengék  vagyunk, szükségünk van  a Te  erődre,
   hogy el ne essünk annyiszor.
   Maradj velünk, Uram,  mert Te  vagy a mi  életünk, és  nélküled csökken  a
   buzgóságunk.
   Maradj velünk,  Uram,  mert  Te  vagy  a  mi  világosságunk,  és  nélküled
   sötétségben vagyunk.
   Maradj velünk, Uram, hogy megmutasd a Te akaratodat.
   Maradj velünk, Uram, hogy halljuk a Te hangodat és kövessünk Téged.
   Maradj velünk, Uram, mert szeretni akarunk, és mindig Veled akarunk lenni.
   Pio atya nyomán