Évközi 33. hét hétfő

Évközi 33. hét hétfő         
Jel 1,1-4; 2,1-5a, Lk 18,35-43
„Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie”. 

Krisztus Urunk az utolsó vacsorán azt ígérte tanítványainak: „Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”. (Jn 14,1-3) a hagyomány szerint János az apostoli kollégiumból egyedül élte meg a század végét. Az első század közepétől kezdve már nemcsak Jeruzsálemben üldözték Jézus tanítványait, akiket Saul megtérése idején Antiochiában krisztusiaknak, krisztiánuszoknak, keresztényeknek neveztek, hanem Néró császár keresztényüldöző parancsának kiadásától Diokléciánusz lemondásáig kínhalállal végezték ki őket az egész birodalom területén. Magát János apostolt is Rómába cipelték, és ott forró olajban akarták megsütni. Ő azonban épen maradt a hatalmas üstben. Jézus ezt évtizedekkel előbb megmondta Péter apostolnak a Genezáreti tó partján: „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te kövess engem!” (Jn 21,22) így jövendölte meg, hogy Jánost nem vértanúnak, hanem szemtanúnak akarja.„Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte angyalát, és kijelentette szolgájának, Jánosnak, aki tanúságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról, amit látott. Boldog az, aki olvassa, és aki hallja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van” (Jel 1,1-3) Könyvének első fejezeteit hét kisázsiai egyháznak írta Jézus parancsa szerint. Az Úr arról ad hírt nekik, hogyan értelmezzék jelen helyzetüket és hogyan álljanak helyt. Az első üzenet az efezusi egyháznak szól.  A hagyomány szerint János is volt annak püspöke, és vele ebben az időben ott lakott a gondjaira bízott Szűzanya. Az üzenet így szól: „Ismerem cselekedeteidet, fáradozásaidat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gonoszokat; hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket. Béketűrő vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el. De kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet. Emlékezz tehát arra, honnan estél ki, tarts bűnbánatot, és tedd azt, amit korábban tettél”. ((Ef 2,2-5a) Mindaz, amit dicsér a püspökben az Úr, ma is dicséretére szolgál, ha ezt Jézus üzeni neki, nem hízelgő mondja. Különösen abban az esetben, ha valakinek az igaz hitét kell ellenőriznie. Az igazság ugyanis nem változik, nincs reformálni való rajta. Viszont minden örök igaz és jó felett ott kell lennie az első szeretet pecsétjének. Az első szeretet az a mindent elsöprő vihar, amely civileknél a szerelem szóval fejezhető ki, papoknál, szerzeteseknél, szerzetesnőknél pedig a minden aggályt félreállító lelkesedés.