Radnóti Zoltán rabbi: Tudunk együtt dolgozni az irgalmasság gesztusaival

Október 30-án zsidó, keresztény és muszlim vallási vezetők és fiatal önkéntesek együtt láttak vendégül ünnepi ebéden budapesti szegényeket. Radnóti Zoltánt, a Mazsihisz rabbitestületének elnökét kérdeztük arról, mit jelent a zsidó vallásban az irgalmasság.

– A zsidó és a keresztény vallás számos közös vonása közül az egyik az irgalmasságra való buzdítás. Melyek a legfontosabb parancsok az irgalmasságra vonatkozóan?

– A zsidó filozófia szerint az ember lelke tökéletes tisztaságban van, mert Istentől származik. Az isteni tulajdonságok, amelyeket Mózes második könyve felsorol – hosszan tűrő, nagykegyelmű, irgalmas… – bennünk is megvannak, lélekből fakadóan tudunk jók lenni. A kőtáblán kétszer öt parancsolat van: az első öt ember és Isten között, a második öt ember és ember közötti kapcsolatra vonatkozik – vagyis ugyanolyan alázattal, jósággal kell viseltetni az emberrel, mint Istennel. Az emberben élő isteni lelket mindenkiben fel kell ismerni és ekképpen kell vele viselkedni.

– Hogyan mélyítették el ezt a tanítást a talmudi mesterek?

– Amikor talmudi mesterekről beszélünk, háromszáz évet felölelő, rengeteg kötetbe gyűjtött tudásról beszélünk. A Tórában leírt parancsolatok a zsidó életmód vázát adják. Van egy szó a héberben – halacha –, azt jelenti: az út, amelyen járnunk kell. A középkori mesterek mindig pontosították ezt az utat, vagyis azt, hogyan kell adott helyzetekben viselkedni. A talmudi mesterek kivizsgálnak sok-sok esetet és aleseteket, hogy megmutassák, egy adott helyzetben hogyan tudunk a legjobban cselekedni, hogy a világot élhetőbbé tegyük, a mindennapi élet rutinjában is tudjunk isteni módon viselkedni.

– Hogyan vonatkozik ez a legszegényebbekre?

– Ma sokkal könnyebben észreveszünk egy nélkülözőt, mint például ezer éve. Ha akarjuk, észrevesszük a mélyszegénységet is. A Tóra beszél arról, hogy „ne állj meg felebarátod vére mellett” – vagyis vedd észre, ha bajban van. Azt is mondja, ne menj tovább, ha látod összeroskadni a súly alatt felebarátod ökrét. Az összeroskadó ökör ma is jelen van, csak észre kell venni. A hajléktalanok nem jönnek be hozzánk bemutatkozni, hanem nekünk kell odamenni és segíteni nekik.

– A zsidó vallás szerint az adakozás kötelességünk, az igazságosság gyakorlását jelenti az igazságtalanság kiegyenlítésére.

– A héber cedek szó azt jelenti, igaznak lenni. Cedákának nevezi a héber nyelv azt az adományt, amellyel a világban lévő igazságtalanságot az ember a saját erejéből megpróbálja igazságosabbá tenni. A zsidó nagy ünnepek imája azt mondja, három dolog viszi el az ember fölül a végzetet: a t’suvá, a megtérés, az ember önmagával való szembenézése; a t’fila, az Istenhez való fordulás, és a cedáká, az embertárshoz való fordulás.

– A világban mintha fogytán lenne az irgalmasság. A mai zsidó emberek életében hogyan van jelen az irgalmasságról való tanítás és annak gyakorlata?

– Egyházi vezetőként a személyes példamutatást gyakorolhatom. Be lehet hozni a közösségbe bizonyos viselkedési normákat: ha az egyén elkezd valamit tenni, azt a közösség átveszi, később evidencia lesz. Ha pénteken a zsinagógában egyenként köszöntök mindenkit, akkor ez evidenciává válik, mások is köszönnek egymásnak, kialakul egy közösség. Nagy szerepe van az egyházi vezetőknek abban, hogy milyen példát mutatnak a világnak.

– Szervezőként részt vett az Ábrahám vendégsége elnevezésű rendezvényen, ahol a zsidó, a keresztény és muszlim vallás képviselői beszélgettek az irgalmasságról, előtte pedig közösen vendégül láttak szegényeket. Miért fontos ez a közös cselekvés?

– A keresztény–zsidó viszony Európában nagyon jó, nagy kérdés azonban a muszlim-kérdés. Az iszlám egybemosása a terrorizmussal, az erre való buzdítás nagyon rosszat tesz a világnak. A reklám hatása érződik az embereken, a zsidó embereken is. A vallásoknak együtt kell dolgozniuk azért, hogy az emberek az emberekkel jót tegyenek. Az Örökkévaló nem katolikust, reformátust, muszlimot, zsidót, hanem embert teremtett a föld porából. Egy talmudi hagyomány szerint Isten Ádámot a világ minden tájáról hozott porból formálta meg Jeruzsálemben.

A külső szemlélő számára nem érthető, hogyan tud együtt munkálkodni muszlim és zsidó, amikor Gázában egymást bombázzák. Fontos azonban, hogy ott sem általában az emberek lövik egymást, hanem 2 millió gázaiból 2 ezer lövöldözik, a másik 1 millió 998 ezer pedig ennek a levét issza. A világban létező ellentétek nem olyan mértékűek, hogy az ember és ember közötti kapcsolatokat túlságosan megmérgezzék. A kérdés számunkra most az, hogy az európai vallások képesek-e befogadni az Európától látszólag idegen vallásokat. Hozzá kell tennünk ehhez azt is, hogy a kereszténység és a zsidóság sem Európában született meg.

Nagyon szép szimbolikus gesztus volt az Ábrahám vendégsége. Látszik a képeken, ahogy a kipát viselő fiú adja a burkás lány kezébe az ételt, amelyet együtt visznek ki a szegényeknek. Fontos volt ez a találkozó, hogy az embereknek meg tudjuk mutatni: tudunk együtt dolgozni.  A Mazsihisz Szeretetszolgálata is azért jött létre, hogy segítsen, bárhol, bárkinek, vallástól, bőrszíntől függetlenül.

– Napjaikban, hívő emberként hogyan tudjuk legyőzni a félelmet, amely akadályoz abban, hogy közel lépjünk az idegenhez? Mi ad erőt nekünk?

– A családon, a közösségen, az egyházon belül olyan üzeneteket kell megfogalmazni a hozzánk fordulók felé, amelyekből az sugárzik, hogy nem lehet megingatni az együttélés alapjait. Ha plakátokon félelmet keltenek bennünk, le kell győznünk ezt a félelmet. Ha hisszük, hogy az emberben lévő lélek isteni és jó; hogy a Jóisten vigyáz a világra – akkor nagy lelki nyugalmunk van és az akadályok előtt azt keressük, hogyan tudunk fordítani azon, ami rossz. A szilárd értékrend, amelyet a családomban, a hagyományomban megtanulok és tanítok, megtart akkor is, ha félelmet gerjesztenek körülöttem. Ehhez nagyon fontos, milyen szertartásokat alakítanak ki a családok. Fontos, hogy legyen szertartásunk arra, hogy a másik embert észrevegyük. Az egyik budapesti ételosztáson egy zsidó kisfiú összeszedte az összes megtakarított pénzét és odaadta a segítő krisnásnak, hogy vegyen belőle valamit a szegényeknek. Ebben benne volt a zsidó tanítás, amit otthon kapott: adjon bárkinek, hiszen a Jóisten csak egyféle embert teremtett, akinek ugyanolyan emberi tulajdonságai vannak.

– Az Ábrahám vendégsége nevű találkozó végén tettek egy szimbolikus gesztust, aláírták a vallások közötti béketalálkozó békefelhívását. A szegények szolgálata összekapcsolódott így a béke szolgálatával. Mit tehetnek a hívő emberek a békéért?

– Szimbolikus gesztust tettünk egy olyan dolog érdekében, amelyben hiszünk. Láthatóan is megerősítettük azt a belülről jövő szándékot, hogy együtt szeretnénk munkálkodni. Próbáltuk az aláírásunkkal még szélesebb körben megmutatni, evidenciaként felmutatni azt, amit ez a felhívás nagyon pontosan megfogalmazott.